A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1974/75-1. (Szeged, 1975)

Juhász Antal: A parasztság tárgyi ellátottsága

egy-egy parasztcsalád, hány élelem- és terménytároló eszköze volt, s mindezek honnan származtak. Kívánatos ez a tudomány szemszögéből, amelynek feladata, hogy a parasztság életmódját s annak változásait minél gazdagabban föltárja, és az újabban szaporodó szabadtéri néprajzi létesítmények számára, melyek többnyire tipikus, ritkább esetben megadott reliktum-szerű paraszti együttest hivatottak megjeleníteni, rekonstruálni. Az utóbbi évtizedekben többen törekedtek teljes tárgyegyüttesek megszerzésére: teljes öltözetet, illetve paraszti „ruhatárat", egész házbelsőt, egy-egy munkafolyamat, illetve mesterség összetartozó eszközanyagát emelték ki környezetéből a múzeumba. Az ilyen vállalkozások közül a legnagyobb tudományos jelentőségű az átányi monografikus tárgygyűjtés, amely a faluban használt valamennyi tárgyféleség megszerzését és ezen keresztül „az egész tárgyi világ, a község életének, társadalmi szerkezetének ábrázolását" tűzte ki célul.

2 Terjesztette és tudatosabbá tette ezeket a törekvéseket — az átányi kutatás tapasztalatainak közreadása mellett — a szabadtéri néprajzi múzeumok létesítése, a helyszínen megőrzött népi műemlélek (pl. parádi palóc ház, lajosmizsei tanyamúzeum, békéscsabai szlovák tájház stb.) berendezése. Valamennyi szabadtéri néprajzi létesítménynél számolni kellett az életforma térben és időben körülhatárolt szintjének rekonstruálásával, ami új, a korábbinál összetettebb tárgygyűjtési módszert igényelt. E vállalkozások ismeretében is azt mondhatjuk, hogy a néprajzi gyűjtemények nagyobb része jobbadán tematikus, tárgytipológiai vizsgálatokhoz nyújt támpontot, de életformák tükröztetésére önmagában nem alkalmas. Ezek a meggondolások: késztettek arn\ hogy néhány jellemzőnek, illetve típusosnak tartott szegedi tanyán teljességre törekvő tárgyieltárt készítsek. Az ötlet nem új, inkább az adatfelvétel szempontjait igyekeztem, az életforma-kutatás igénye szerint, gazdagítani. Bátky Zsigmond a múzeumi enteriőrök berendezéséről szólva már 1906-ban ajánlja a berendezés teljes leltárának elkészítését és kifüggesztését.

3 Javaslata a folyó kutatásokban — úgy tűnik — sokáig visszhangtalan maradt. Fél Edit az első, aki Kocs község monográfiájában vagyonleltárakat közöl: hat különböző vagyoni helyzetű parasztcsalád 1936-ban felvett inventáriumát.

4 Adatfelvétele kiterjedt a családok valamennyi ingóságára. Tárgyunk szempontjából figyelmet érdemelnek Kiss Lajos árnyalt, életteli jellemzései az elhasználódott tárgyak alakításáról, további életéről.

5 Vajkay Aurél 1942-ben Szentgálon kilenc lakóház bútorkészletét vette számba.

6 Fél Edit és Hofer Tamás az 1950-es években Átányon különböző vagyonú parasztcsaládok eszközleltárát készítette el.

7 Eszközkutatásuk az eddig legalaposabb hazai „mélyfúrás", mely kiaknázza a tárgyegyüttesek tanulmányozásának — a monografikus tárgy gyűjtésnek — szinte valamennyi elvi és módszertani lehetőségét, de kutatásaikból mindeddig az eszközmonográfia jelent meg — bár utalnak rá, hogy céljuk a vizsgálatokat kiterjeszteni „egy faluközösség ... épületeinek, berendezéseinek egészére."

8 Ugyanők tettek kísérletet a kalotaszentkirályi kelengye elemzésével a tárgyi világ rendjének, struktúrájának újszerű föltárására.

9 Csupán érinti tárgyunkat Varga Gyulának a paraszti munkaesz2 FélE—Hofer T. 1964. 7. 3 Bátky Zs. 1906. 4 Fél E. 1941. 6 Kiss L. 1940. 6 Vajkay A. 1959. 7 Fél E—Hofer T. 1961., 1974. 8 Fél E.—Hofer T. 1961. 9 Fél E.—Hofer T. 1969. 106