Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

legteljesebben." 6 E szóban forgó kiállításon Gergely Sándortól a már említett szob­rain kívül, a művész terméskőbe vésett markáns „Önarckép"-e emelkedett ki. Pla­kettjeinek és szobrainak ábrázolásmódjára az erőteljes, egyszerűsített komponálás a jellemző'. Moholy-Nagy László Szegeden alkotott portréi közül Móra Ferenc és Juhász Gyula arcmásai, valamint egy néger katona feje azok a művek, melyek számos akkor bemutatott rajza mellett leginkább figyelmet keltettek. 7 „Alkotásai — írja a Szegedi Napló —, mintegy ellentéteként Gergely művészetének, analitikusnak nevezhető, aprólékosan boncolja a vonásokat s nagyszerű karakterisztikumot ad." 8 Ehhez ha­sonló véleményt a Munka с helyi napilap is összegezi: „Érdekes, hogy amíg Ger­gely a formák és vonalak takarékosságával dolgozik, addig Nagy mindent analizál : az emberek, állatok, tárgyak valóságos anatómiáját nyújtja, s ha két úton haladnak is, mégis harmonikusan jutnak egy célhoz : a színtiszta, igazi, produktív művészet­hez." 9 A horthysta ellenforradalom Gergely Sándort és Moholy-Nagy Lászlót Berlinbe sodorta. Gergely élete és plasztikai törekvése tragikus módon összeomlott. Több mint egy évtizedig küzdött hasztalanul és leginkább kisméretű szobrokat mintázott. Baráti köre : a vele együtt berlini emigrációban élő Berény Róbert, Kernstok Károly, Tihanyi Lajos és Diener-Dénes Rudolf társaságából adódott. Ezek a festők azonban a húszas évek végére szétszéledtek, ő egyre inkább egyedül maradt. A német főváros­ban nem tudott érvényesülni és ez kedvét szegte. Kezdetben Fritz Gurlitt műkeres­kedőnek volt a művészeti tanácsadója, ami némi pénzt jelentett, de rövidesen ez is megszűnt. Kis hazai örökségét felélve mind nehezebb lett sorsa. Gergely Sándor hi­tét veszítve egyre kevesebbet dolgozott s fotomontázzsal is próbálkozott. Néhány nagyobb méretű gipszbe öntött terve később, a náci uralom alatt megsemmisült. 1931-ben német haladó szellemű írókkal baloldali folyóiratot indított, de a fasizmus előszeleként a lapot betiltották. Ő maga a sikertelenségek következtében egy évre rá,. 1932-ben önkezűleg vetett véget életének. 10 Moholy-Nagy László szárnybontása Szegeden A magyar aktivistákhoz kötődő Gergely Sándor sorsa külföldön tragikusan végződött. A nálánál fiatalabb, tudatosabb, intellektuális, elemző szellemiségű Mo­holy-Nagy László pályája ellenben az emigráció kezdetétől bontakozott ki és sokol­dalú, a konstruktívizmus jegyében fogant életműve (festő, fotográfus, művészeti szakíró) később világszínvonalúvá teljesedett. Moholy-Nagy művészettörténeti je­lentőségét nálunk, a felszabadulás után először Pogány Ö. Gábor „A magyar festé­szet forradalmárai" с könyvében méltatta, amely szerint „...Moholy-Nagy a kultúr­igények korszerűsítésének hirdetője volt, korunk hamisítatlan gyermeke, aki az egész képzőművészeti forradalmat kizárólag a gyakorlati felhasználhatóság szemszögéből nézte." 11 Ezt követően csak az elmúlt évektől kezdték szétszórt cikkekben — Kam­6 Juhász Gyula: Egy szegedi műteremtárlatról. Délm. 1919. nov. 4. 7 Gergely Sándor és Nagy László kiállítása. Munka, 1919. nov. 1. 8 Művészkiállítás. SzN 1919. nov. 1. 9 Gergely Sándor és Nagy László kiállítása. Munka, 1919. nov. 1. 10 özv. Gergely Sándorné szíves közlése nyomán. 11 Pogány Ö. Gábor: A magyar festészet forradalmárai. Bp. 1947. 70. 117

Next

/
Oldalképek
Tartalom