Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

jesülés felé törő emberi szabadságvágy végsőkig feszülő ellentéte érvényesül. Kifejezésmódja előbb szigorúan konstruktív és geometrikus, később a zárt formák fellazulnak és impresszonisztikusan kötetlen ritmusúvá válnak. Plasztikáiban mindkét esetben érvényesül a monumentalitás igénye.

29 A Tanácsköztársaság alatt a szegedi festők és szobrászok egy ideig csak csoportot képeztek a Szellemi Munkások Szakszervezetében, 1919 április végére azonban külön művészeti szakszervezetük lett. Ennek elnökévé Papp Gábor, alelnökévé pedig Cs. Joachim Ferenc helyi festőművészeket választották. A szakszervezet első feladatának egy kiállítás rendezését tervezte, melyet a Kultúrpalotában akart létrehozni. A tárlat május 29-én meg is nyílt. A szegedi múzeum három termében 24 művész 211 festményt, grafikát, szobrot és iparművészeti tárgyat állított ki. 30 A katalógus előszavaként Juhász Gyula többek között ezt írta: „...Ez a kiállítás ígéret, amelynek beváltása egyaránt múlik a művészeken és a közönségen, akik ne csak keressék, de találják is meg egymást és induljanak el együtt az új úton, új szépségek és új élet felé."

31 A Tanácsköztársaság központi szerveitől elszakított Szeged haladó képzőművészeinek bátor kiállása volt ez a tárlat, amellyel az első magyar proletárdiktatúra mellett tüntettek. Juhász Gyula is hosszú cikkben méltatja a kiállítást, s a „...lobogó győzelem zászlajának" nevezi, amely „...a szépség diadalát jelenti, a fájdalmas és nyomorúságos valóság felett."

32 Idegen fegyverek védelme alatt ugyanis ekkor kezdődött az ellenforradalom kibontakozása. A francia hadosztály-bíróság a helyi reakciós erőkkel egyetértésben ezekben a napokban ítélte halálra és hurcolta el a szegedi munkásmozgalom legjobbjait. A kiállításról a szegedi lapok egybehangzó dicsérettel írtak. A tárlat tömegsikerét tükrözi, hogy már az első héten kétezerre emelkedett a látogatók száma. Hangversenyeket és irodalmi előadásokat rendeztek a kiállítási termekben. Juhász Gyula is több alkalommal tartott előadást a tárlaton a munkás-látogatók számára.

33 Ez után a sikeres tárlat után, amely 1919 tavaszán méltó kifejezője volt a szegedi képzőművészet élniakarásának, semmi jó nem következett. A legtöbb művésznek Gergely Sándor: Tabu. 1918. f. márvány, 39x36 cm. MFM 29 Szelesi Zoltán: A Tanácsköztársaság szegedi művészmártírjai. Délm. 1959. áprl. 2.; Szelesi Zoltán: Emlékezzünk Juhász Gyulával az elfelejtett Gergely Sándorról. Művészet, 1962. augusztus III. évf. 8. sz. 14—15. 3C Kiállítás a Kultúrpalotában. Szeged és Vidéke, 1919. máj. 17.; Képkiállítás. Délm. 1919. máj. 17. 31 Juhász Gyula: A művészekről a közönségnek. Szegedi Képző- és Iparművészek Kiállítása a Kultúrpalotában. Katalógus. Szeged, 1919. május 3—6. 32 Juhász Gyula: Szegedi Képzőművészek Kiállítása a Kultúrpalotában. Délm. 1919. máj. 18. 33 A szegedi művészek kiállításának megnyitása. Délm. 1919. máj. 20.; A tárlaton. Délm. 1919. máj. 23.; C. S.: A tárlat. SzN 1919. máj. 25.; Délm. 1919. jún. 1.; Délm. 1919. júl. 19. Juhász Gyula előadása a képzőművészeti tárlaton. Délm. 1919. máj. 25.; Délm. 1919. jún. 1.; Hangverseny a tárlaton. Délm. 1919. máj. 28.; Délm. 1919. máj. 31.; Munkáselőadás a képkiállításon. SzN 1919. jún. 1.; Délm. 1919. jún. 1. 111