Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

meg kellett válnia Szegedtől. Kukovetz Nana festőnő azonban, aki szinte egész életét utazással töltötte, Párizs, Róma és Szeged között, ezúttal nem ment sehová, itthon maradt. A Tanácsköztársaság egyik helyi művész-mártírja lett. Pályájáról és haláláról szólanunk kell.

34 Kukovetz Nana (1885—1919) egy kisjövedelmű szegedi kocsifényező lánya volt. Már serdülő korában kedvet érzett a festészet iránt, melyhez kezdeti impulzust az akkor szomszédjukban lakó Tóth Molnár Ferenc népi tárgyú képeitől kapott. 1902ben szülei nagy anyagi nehézségek árán tudták őt küldeni pár hónapra a nagybányai művésztelepre, ahol Ferenczy és Réti körében kitűnő képzésben részesült. Szegénységük miatt azonban tanulmányait nem tudta folyamatosan végezni. Nagybányára csak 1906-ban mehetett ismét, mivel első kiállítása után elnyerte Szeged művészeti ösztöndíját.

35 Rajta kívül ez évben még két szegedi művész, Brummer József és Vígh Ferenc szobrászok tartózkodtak Nagybányán. Kukovetz Nanából is érdeklődést váltottak ki a Nagybányán dolgozó, Párizst járt kollegák művészeti hírei. A francia főváros vonzotta mindazokat, akiket megejtett az avantgárdé áramlat szuggesztív varázsa, mely szellemében és formai felfogásában ellentétben állott az akadémikus festészettel. Kukovetz Nanának is minden vágya az volt, hogy eljuthasson a művészeti megújhodást jelentő Párizsba. Ennek érdekében 1908 őszén Szegeden kiállítást rendezett.

36 Tárlatának bevételéből óhajtotta fedezni útiköltségét. A francia fővárosban az Académie de Chemiére növendéke lett. Itt azonban — mivel az ösztöndíjat közben megvonták tőle — nagy nyomorban élt, s haza kellett jönnie. Újra kezdte az egészet, ismét kiállítással szerzett némi pénzt és megint visszatért Párizsba, hogy ott, ha nélkülözve is, de a számára szükséges művészeti atmoszférában élhessen. Kukovetz Nana akkori sorsáról így írt később egyik magyar művész társa: „Ott élt köztünk Párizsban ez a bohókás kedvű, hihetetlen szolgálatkész, minden megbízatásra hajlandó csúnya lány, és olyan művészettel nyomorgóit, hogy szinte imponált."

37 Mindezt nem lehetett sokáig csinálnia. így történt, hogy az idegenben sínylődő szegedi festőnő 1909 januárjában súlyosan megbetegedett. Törékeny szervezete nem bírta tovább a nélkülözést és a hideget, a rátörő tífusz maga alá gyűrte. Hónapokig lázban feküdt, elhagyatottan, ápolás nélkül. Mikor betegségének híre eljutott Szegedre, a közvélemény lelkiismerete felébredt iránta. Néhány haladó szellemű újságcikk bátran ostorozta a tanácsot, amely mostohán elzárkózott támogatásától, de adakozásra is felhívta a közönséget. A Szegedi Híradó Szerkesztősége szervezte meg a gyűjtést és rövid idő alatt több mint 400 korona jött össze, melyet eljuttattak a beteg művésznőnek.

38 Kukovetz Nana felgyógyulása után hazajött Szegedre és özveggyé vált édesanyjával a legszűkösebb viszonyok között tengődött. Megélhetésük biztosítására szerény lakásukban festőiskolát nyitott. A tanításból származott csekély keresetét kiegészítették még néha azok a Párizsból érkező frankok, melyeket a francia műkereskedők küldtek egy-egy ott eladott régebbi alkotásáért.

39 1913-ban ismét 34 Kukovetz Nanáról összefoglaló cikket írt, Szelesi Zoltán: A Tanácsköztársaság szegedi művészmártírja: Kukovetz Nana. Művészet, 1960. dec. I. évf. 5. sz. 18.; Szelesi Zoltán: Kukovetz Nana. Tiszatáj, 1969. aug. ХХШ. évf. 8. sz. 738—742. 35 Egy szegedi festőművésznő kiállítása. SzH 1906. okt. 7.; Janeiro: Képkiállítás a Rudolf téren. Szeged és Vidéke 1906. nov. 6.; Képvásárlás. SzH 1907. máj. 19.; A művészi ösztöndíj. SzH 1907. aug. 1. 36 (Szalay János) Száján: Őszi képkiállítás Szegeden. SzH 1908. okt. 7.; A képkiállításon. SzH 1908. okt. 16.; Kukovetz Nana kiállítása. SzH 1908. okt. 16.; Kukovetz Nana kiállítása. 1908. okt. 18. 37 Kiss Ferenc—Tomelli Sándor—sz. Szigethy Vilmos: Szeged. Bp. 1927. 318. 38 Kukovetz Nana Párizsban. SzH 1909. febr. 10.; Kukovetz Nana. SzH 1909. febr. 16.; Nana éhezik. SzH 1909. febr. 21.; Kukovetz Nanát segélyezik. SzH 1909. márc. 3. 39 Gereben F. Ödön: Szegedi festőnő képei Párizsban. SzH 1910. szept. 30.; 112