Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

ösztönzés és támogatás nélkül egyedül dolgozott. Kivételt jelentenek a festő haladó gondolkodású barátai, tisztelői : elsősorban Juhász Gyula, Móra Ferenc, Eidus Bentián, Tardos Taussig Ármin és Lengyel Vilma, akik felismerték és értékelték tulajdonságait. Erejükhöz mérten mindig segítségére is voltak. Kollégái általában tisztelettel és szeretettel vették körül és festészete többükre fejtett ki lényeges hatást. A művészeti élet felelevenítése és szervezettebbé tétele érdekében javasolta, hogy alakítsák meg városunkban az Alföldi Művészek Egyesületét. Ennek az indítványnak a jelentőségét azonban csak Károlyi halála után egy évvel ismerték fel, és 1928-ban létre is jött, és sikeresen működött a nevezett egyesület („AME"). A budapesti közönség először Kun József említett cikkéből kapott hírt a szegedi festő-remete különös életéről, felfogásáról és mindinkább éretté váló művészetéről. Károlyi müvei pedig 1918 őszén, a Nemzeti Szalon egyik csoportkiállításán kerültek a fővárosi közönség elé (Conrad Gyula, Lénárd Imre és Wagner Géza képeivel együtt.)

57 Károlyinak mintegy 45 alkotását felölelő kollekciójáról a budapesti lapok hangsúlyozott elismeréssel írtak. A felbukkant tehetséges vidéki festőt ezután szívesen fogadták be a KÉVE (Képző és Iparművészek Egyesülete) — tagjai közé. Sőt a Szépművészeti Múzeum a „Falurészlet", a „Folyópart" és a „Virágcsendélet" с festményeit megvásárolta.

58 Sikeres budapesti szereplése első megérdemelt szüretje volt annak a sok lemondással párosult áldozatos munkának, melyet művészete tökéletesítése érdekében hosszú éveken át végzett. Fővárosi bemutatkozása előtt még az év elején, 1918 januárjában besorozták katonának. Temesvárra kellett volna bevonulnia, de ott mindjárt kórházba került. Leszerelése után ismét hazajött Szegedre. A Tanácsköztársaság idején Károlyi Szentendrén tartózkodott egy Vevér Oszkár nevű idősebb vegetáriánus barátjánál, miután pesti útjáról a franciák által körülzárt Szegedre nem tudott visszatérni. Szóba került, hogy egy Szentendrén létesítendő művésziskolát Károlyi vezetésére bízzanak, de az események következtében végül is ez nem vált valóra.

59 A háború utáni rendkívül nehéz megélhetési viszonyok és a nyomasztó társadalmi helyzet Károlyit is külföldre ösztönözték. Távozását megelőzően, 1921 februárjában önálló kiállítást rendezett Szegeden, hogy eladott képeinek árából útjának költségeit fedezni tudja. Tárlatán újabb tíz évi (1910—1920) munkásságának anyagából húsz festményt mutatott be, s Juhász Gyula „A Munka" hasábjain meleg hangú sorokban méltatta műveit : „Ezek a finom alkotások — írja — egy tiszta és nemes művészi világnézet megnyilatkozásai, egy tökéletességre törekvő, a dolgok lényegét és igazságát kereső művészlélek életének vallomásai. Károlyi Lajos a természet nagy, örök törvényeit keresi, tanulmányozza és fejezi ki, szinte személytelen igazsággal, minden alkotásában. A világ hangulatát adja, nem a maga személyét, mint a legtöbb 57 Conrad Gyula, Károlyi Lajos, Lénárd Imre és Wagner Géza gyűjteményeiből rendezett Csoportkiállítás Katalógusa. Nemzeti Szalon, Bp. 1918. szept. 8—10. 58 Éber László: Művészeti Lexikon. Bp. 1935. I. 530. 59 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején, a Dél-Magyarország ápr. 17-iki száma azt adta hírül, hogy „...a nagy szegedi művészt a magyarországi képzőművészeti ügyek népbiztosává nevezték ki Budapesten... Egyúttal azzal is megbízták a magyar kultúra mai irányítói Károlyi Lajost, hogy Szentendrén és Budapesten művésziskolát létesítsen és egyben az egész magyar képzőművészet szellemi irányítását is ő fogja intézni Magyarországon." — Károlyi Lajos képzőművészeti népbiztos. Délm. 1919. ápr. 17. E szép és nagyjelentőségű megbízatás a társadalmi megújhodást régóta valló és hirdető Károlyira nézve valóban nagy megtiszteltetés lett volna. Azonban e közlés hitelességét kétségessé teszi az a tény, hogy Károlyi 1921 tavaszán még Szegeden van és kiállít. Akkor, amikor a fehér-terror elől egy népbiztosnál kevésbé „kompromittált"-nak is azonnal menekülnie kellett. így a Dél-Magyarország Károlyi népbiztosi kinevezésével kapcsolatos hírközlése minden bizonnyal félreértésen aíapszik. 138