Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

művész. A törvény szól ezekből a képekből felénk, a törvény, amely a mindenség összhangját adja. Károlyi Lajos egyenlő szeretettel és megértéssel mélyed el egy őszi alkony, egy virágos váza, egy emberfej vagy egy házsor lelkének szépségeibe és mélységébe."

60 Károlyi külföldre távozása előtt, 1921 áprilisában végrendelkezett: esetleges elhalálozása esetén valamennyi képét a szegedi múzeumnak adományozza. Először Bécsben töltött rövidebb időtt, s onnan egy képtárlátogatásáról számolt be levélben Juhász Gyulának: „...egy nagy élményt meg kell említenem, s az: Czerozin magán-képtárában Jan van der Meer képe, mely meglepetés is volt, mert nem tudtam róla. Ablaknál álló hollandi leányt fest egy piktor. A tárgy egyszerű, de az igazság, a tárgyilagosság soha és sehol oly nemesen, oly magasztosán meg nem jelenik."

61 Valószínűleg a németalföldi mesterek iránt érzett rajongásából szeretett volna Hollandiába menni, de pénzének fogytával erről le kellett mondania. Károlyi 1922 nyarán hazajött, de nem Szegedre, hanem Székesfehérvárra, ahol Prohászka Ottokár püspök vendégeként, a főpap arcképét festette meg.

62 Ezen kívül Prohászka László gyáros portréját készítette el. Újabb képeivel még ugyanebben az évben (1922) Budapesten a KÉVE kiállításán szerepel. Az arcképek révén némi anyagiakhoz jutva, újra külföldre, ezúttal délre, Olaszországba utazott. Firenzében, Rómában, Velencében időzött, de megfordult más itáliai városokban is. Szorgalmasan dolgozott, azonban nagyon vágyott haza 1924 nyarán ért Szegedre és szinte nyomban kiállította külföldön készült alkotásait. A helyi lapok mint Olaszország kék ege alatt „megszínesedett" szegedi festőt ünnepelték, Juhász Gyula pedig szép verssel a sajátjával rokonnak vallotta Károlyi művészetét. Az életünk rövid, de a művészet Örökebb, mint a földek és egek, Mi elmegyünk, de a jövő ködébe Lelkünk világa fényeket vetett. A mi országunk nem való közétek, Ti balga dúsak, kontár emberek. És mégis mi vagyunk az igazi élet, Az ősi és új s bár a szép ma vétek, Bennünk van csak bocsánat bűnötökre; Mi múló üdvöt váltottunk örökre! (Juhász Gyula; Károlyi Lajoshoz)

6i 60 Juhász Gyula: Károlyi Lajos képei. A Munka, 1921. márc. 1.; Károlyi Lajos külföldre megy. SzN 1921. márc. 21. 61 A közölt levélrészlet, a Szegedi Irodalomtörténeti Intézet Kilényi-gyűjteményében őrzött levélből való. 62 Ezzel kapcsolatos, Juhász Gyulához írt levele, mely a Szegedi Irodalomtörténeti Intézet Kilényi-gyűjteményéből való, így szól: „Székesfehérvár, 1922. jún. 23. Kedves Juhász! Fájdalom, nem mehettem ismét ki Hollandiába. Pénzünk annyira értéktelen, hogy nagyon sok kellene. Most Prohászka Ottokár püspök úr vendége vagyok, s arcképét festem. Azt hiszem nemsokára viszontláthatom. Addig is üdvözlöm Önt és kedves Mamáját, meleg szeretettel, híve: Károlyi Lajos" 63 Lengyel Vilma: Károlyi Lajos képkiállítása. Szeged. 1924. jún. 8. 64 Juhász Gyula: Összes versei. Bp. 1959. 666. 139