Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

amelyeket a Szegedi Szabadtéri Játékok idején 1959 és 1961 júliusában rendeztek meg a Móra Ferenc Múzeum képtárában.

254 Méreteikben ezek a kiállítások egy teremben elférő hetven-nyolcvan műalkotásból állottak. Tehát mint egy negyed részét tették ki a mostanság létrehozott szegedi nyári tárlatok anyagának, amelyek háromszázon felüli gazdag műtárgy-állományukkal a képtár épületét teljesen megtöltik, s 1974-ben a tizenötödik alkalommal kerültek bemutatásra. E tárlatok tartalmi, megjelenítésben és tematikai jellegét természetesen azok a művek határozták meg és formálják mostani profilját is, amelyek az eddigi kiállításokon szerepeltek, illetve amelyek a jelenlegi rendezvényeken részt vesznek. Alkotóik — kezdettől fogva — nagyrészt Szeged, valamint a Szolnoktól Gyuláig húzódó alföldi tájegység festői és szobrászai közül kerülnek ki. Ehhez a művészgárdához már 1962-től fővárosi és az ország egyéb helyein élő képzőművészek csatlakoztak, akik Szeged Város Tanácsa meghívásának eleget téve vettek részt — a díjak és vásárlások által is — mind tekintélyesebbé váló, a Műcsarnok országos rendezvényeinek sorába emelkedő szegedi nyári tárlatokon. Az alföldi művészek túlsúlyából — beleértve a szegedieket is — adódik, hogy a kiállítók többségét sík vidékünk sajátos szépségei és népének élete ihlették alkotásra. A szegedi nyári tárlatok karaktere az évek során úgy alakult, hogy az alföldi iskolához tartozó festők, szobrászok és grafikusok igyekeztek számot adni a különböző elvont jellegű művészeti vállalkozásokról, alkotói kísérletekről is. Ezt az a meggondolás támasztja alá, hogy azoknak a művészi irányzatoknak kibontakozását, melyek mai életünk új mozzanatait korszerű eszközökkel próbálják kifejezni, a nyilvánosság erejével is támogatnunk kell. Ennek kapcsán absztrakt szellemiségű, aszszociációkat keltő alkotásokkal is találkozhatunk, melyekkel a művészek a modern élet jelenségeire adekvát módon törekednek reagálni. A kérdésfeltevésekre ösztönző helyi tárlatok egyik fontos célkitűzése lett, hogy miként lehetne az avantgárdé hatású, szokatlan formákkal és konstrukciós megoldásokkal létrehozott műveknek és az ezek szándékait felismerő és méltányló közönségnek a mostani szűk körnél szélesebb társadalmi bázist kialakítani. A szegedi nyári tárlatok több száz művész-résztvevőjét nincs módunk felsorolni, nevüket és alkotásaikat pontosan feljegyzik a kiállítások katalógusai. Népes táborukból azonban megemlítjük azokat a vendégművészeket, akik mint: Asszonyi Tamás, Bazsonyi Arany, Csizmadia Zoltán, Diskay Lenke, Fejér Csaba, Ircsik József, Kajári Gyula, Kádár J. Miklós, Kiss István, Kokas Ignác, Ligeti Erika, Lisztes István, Magos Gyula, Melocco Miklós, Miháltz Pál, Nagy Sándor, Pataki József, Pató Róza, Rátonyi József, Simon Ferenc, Somos Miklós, Szabó Iván, Szalay Ferenc, Szurcsik János, Tassy Béla, Vecsési Sándor, Végh András, Végvári Gyula és Würtz Ádám --az elmúlt években (1965—1975) elnyerték a szegedi tárlatok egy-egy díját.

255 Magas igényű alkotásaikkal kiállításaink színvonal emeléséhez nagyban hozzájárultak. Külön öröm számunkra, hogy a díjazott művészek között több szegedi festő, szobrász és grafikus is van.

256 Dér István, Dorogi Imre, Papp György, Pataki Ferenc, Pintér József, Tóth Sándor, Vincze András, Zombori László és Zoltánfi István, továbbá a közben elhunyt Erdélyi Mihály rászolgáltak erre az elismerésre, mert e kiállításokon való hangsúlyos szereplésükön túl is példás igyekezettel dolgoznak. Az ő díjazásuk egyeben kifejezi azt a méltó helytállást, amellyel a szegedi ábrázolóművészek az 254 Csongrád megyei Képzőművészeti Kiállítás a Szegedi Szabadtéri Játékok idején. Móra F. Múz. képtára. Szeged, 1969. Katalógus. Bev.: Osváth Béla.; Délalföldi Képzőművészek Kiállítása. Móra F. Múz. képtára. Szeged, 1961. Meghívó-katalógus. Bev.: Szelest Zoltán. 255 XII. Szegedi Nyári Tárlat. Szeged, 1971. Katalógus. Bev.: 57. 256 XII. Szegedi Nyári Tárlat. Szeged, 1971. Katalógus. Bev.: 57. 278