Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

gélyezésében résztvevő külföldi személyeket a magyar kormány a terv alapján készítendő éremmel, alkalmilag kitüntessen."

4 A szegedi éremtervül szolgáló szimbolikus értelmű rajz három nőalakot jelenít meg, akik egy hullámoktól ostromolt magaslaton helyezkednek el. Fölöttük félkörben „Merci á la France" с. felirat olvasható. Az egyik álló fiatal nő a segélykérő Magyarországot jelképezi, akit átölel a segélyt nyújtó Franciaország. A háromszögbe komponált csoport harmadik nőalakja — az árvízsújtotta Szeged — magába roskadtan szemléli az áradatot. Megtört válla fölé a francia géniusz segítőén tárja bő palástját. A szoborszerűen ható alakok talpazatának omladozó jobb sarkában „Szeged", épen maradt másik végén pedig „Zichy, 1879." jelzés látható. E Tisza Kálmánhoz juttatott éremtervezetet a művész mellécsatolt hosszú kérőlevele ellenére sem fogadta el a császárhű magyar kormány. Zichyben így sokáig kielégítetlenül élt Szeged katasztrófájának, az 1879-es árvíznek méltó formában történő megörökítésének vágya. Ez tűnik ki Erdélyi Bélához intézett levelének idézett záró soraiból is. Megemlítjük még, hogy a Szegedi Állami Levéltár polgármesteri iratainak

5 és a korabeli helyi lapok tanúsága szerint a művész kívánságának a városi tanács eleget tett és „...Zichy Mihálynak megküldötte Szeged monográfiájának első részét."

6 Zichy, a számára értékes könyv-küldeményt talán egy újabb, a szegedi árvízzel kapcsolatos művében felhasználta.

7 Csontváry szegedi tartózkodásáról, az 1879-es árvíz mentési munkálataiban való részvételéről, a festőnek ún. „nagyéletrajza" ad számot.

8 A művésznek e visszaemlékezése Németh Lajos 1964-ben megjelent Csontváry-monográfiája kapcsán vált általánosan ismertté.

9 Bálint Sándor közléséből tudjuk, hogy Csontváry ősei a XVIII. században mint a sóház hivatalnokai Szegeden éltek. Helyi vonatkozásban Péter László cikke hívta fel rá a közönség figyelmét, az európai hírű magyar festő halálának ötvenedik évfordulója (1969) alkalmával. „Már láttam a sors csapását a nagy természetben — írja többek között Csontváry —, s a falánk hernyók pusztítását, a kártevő pocok elszaporodását, de a tömeges embereknek a büntetését még nem láttam. E komor éjszakán mély gondolatok foglalkoztattak, s magamban kérdem magamat, ugyan mit vétettek ezek az emberek, hogy a sors kivétel nélkül vízzel lepte meg? Mélyebb tapasztalataim még nem voltak az emberismeretről, mert hisz az önismerettel is csak a kezdet kezdetén állottam s így mélyebben a dolgok eseményeibe bele sem hatolhattam. Meg kellett elégednem azzal, hogy a Tisza áttépte a gátat s kizavarta otthonukból a polgárokat."

11 4 Valkó A.: i. m. 64. 5 Szegedi Állami Levéltár 30 325/1900. Polg. sz. bejegyzése szerint. 6 SzH 1900. aug. 7. 7 Zichy szegedi kapcsolataival foglalkoznak még: SzH 1900. szept. 22.; Jászay Rezső: Autodafé SzN 1900. szept. 23.; Kulinyi Zsigmond: Szeged újkora. Szeged, 1901. 189.; SzH 1902. márc. 13. 8 Lásd: Művészettörténeti Dokumentációs Központ Adattára (MDK.-C.-II. 260.) 9 Németh Lajos: Csontváry Kosztka Tivadar. BD. 1964. 23—24. ; Ybl Ervin: Csontváry Tivadar Bp. 1958. 5, 11. 10 Péter László: Csontváry Szegeden. Halálának ötvenedik évfordulójára. Délm. 1969. jún. 13.; Szelesi Zoltán: A képzelet művészei. Délm. 1973. okt. 28. 11 Németh L.: i. m. 23—24 „A szegedi árvíz-katasztrófa — írja Csontváry —• engem az egyetemi hallgatók élére állított, akikkel kivonultam Szegedre : de a nagy viharban a hallgatókat Öthalmon kellett hagynom éjjelre : magam pedig két legénnyel átkeltem a háborgó tengeren, és kikötöttem a vasúti indóház közelében a nagy töltésen. A csónakot a töltésről lesodorta az árvíz, én pedig ott álltam a két legénnyel sokáig, ázva-fázva, s vártam a katonai pontonra. Tavasz volt, jeges eső zuhogott alá, a hideg hullám oldalozott, csapkodott, a ponton soká megvárakoztatott. 4* 51