Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

nyolc székkel. Maga az ábrázolt jelenet is számos egyezést mutat a dráma különböző jeleneteivel. A nagyobb asztalon álló, patetikus mozdulatú agitátor minden bizonynyal a darab Anselm-ja, aki a drámában erős németes akcentussal beszél és igyekszik társait rávenni arra, hogy lépjenek sztrájkba... Munkácsy, ha szerepeltet is olyanokat, akik csak a dráma későbbi jelenetében lépnek fel, az első felvonás változás előtti, utolsó jelenetét ábrázolja, amikor a betóduló munkások véglegesen elhatározzák, hogy mindnyájan sztrájkba lépnek, ha a gyáros nem teljesíti követeléseiket... Alig hihető, hogy Munkácsy — akit közben a „Honfoglalás" с képének alkotása foglalkoztatott — évek múltán is ennyire pontosan emlékezett volna az 1891 októberében Szegeden látott drámára, annak szereplőire, díszleteire és jelmezeire... Éppen ezért feltételezhető, hogy Munkácsy különböző segédeszközök segítségével tudta megőrizni és felidézni emlékeit a darabról. Gondolhatnánk arra is, hogy friss benyomásairól vázlatokat készített, de valószínűbb ennél, hogy rendezőpéldány, vagy fényképfelvételek alapján rekonstruálta később a drámát és szereplőit."

14 Katona Imre cikkéből hosszabban idéztünk, mert szükségesnek tartottuk, hogy a „Sztrájk" kompozíciójának eredetét az ő kutatásai nyomán részletesen ismertessük. Bár apróságnak látszik, nem valószínűtlen, hogy Munkácsy a díszletekről és a neki érdekesebb jelenetekről előadás közben rögtönzött vázlatokat készített. Az eseményről szóló akkori újságbeszámoló szerint a művész mélyen a páholy belsejébe húzódott és innen figyelte az előadást.

15 Persze ez azzal is magyarázható, hogy a közönség ünneplése elől vonult vissza. Az is tény, hogy a hivatalos személyek, élükön Tisza Lajossal nem az ő páholyában ültek, tehát figyelmét nem kellett megosztania, s érdeklődését a látottaknak szentelhette. Katona felhozza, hogy „...Munkácsy szegedi látogatása, az ünnepségeken való részvétele, valamint esti színházi látogatásai — melyek során a Balázs-drámát is végignézte — általában ismeretesek, hiszen nemcsak a két tekintélyes napilap, — a Szegedi Napló és a Szegedi Hiradó — közölt róluk terjedelmes tudósítást, hanem a pesti napi- és hetilapok is. Hogy e tényre a kutatók mégsem figyeltek fel mindeddig, többek között annak is tulajdonítható, hogy Munkácsy munkástárgyú képeinek — köztük a „Sztrájk"-nak — keletkezését a művész franciaországi munkásmozgalmi kapcsolataival bebizonyítottnak vélték, s nem gondoltak arra, hogy a közvetlen indítékokat egy Szegeden látott magyar népszínműtől, Balázs darabjából merítette."

16 Katona Imre „Munkácsy Sztrájk-ja" с tanulmányával Aradi Nóra „A szocialista képzőművészet története" с könyvében foglalkozott és megerősítette, illetve kiegészítette Katona e témához kapcsolódó fejtegetéseit. „Valószínűnek látszik az adat helyessége — jegyzi meg Aradi —, mely szerint a „Sztrájk" megfestése összefüggésbe hozható Szigligeti Ede hasonló című drámájának szegedi bemutatásával... A műalkotás szempontjából persze mellékes, hogy mi volt az indító inspiráció. A színműre ennyire intenzíven reagáló festő magában hordozta a fogékonyság lehetőségét: a színpadon közvetített cselekménynek valószínűleg közvetlen — magyarországi és még inkább párizsi — élménnyel kellett benne találkoznia."

17 1891 október 26-án, míg Munkácsy Szegeden tartózkodott, két jelentékeny „közalkotás," a Felsőtanyai központ és a Belvárosi Kaszinó avatóünnepsége is meg14 Katona Imre: Munkácsy „Sztrájk"-ja. — Művészet, 1962. VIII. 8—10. E témával foglalkozik még Katona I.: „Munkácsy „Sztrájk"-jának La Malou-i vázlata" с dolgozata. — Művészettörténeti Értesítő, 1964. 4. sz. 279—283. 15 Munkácsy a színpadon. SzH 1891. okt. 27. 16 Katona L: i. m. 17 Aradi Nóra: A szocialista képzőművészet története. Magyarország és Európa. Corvina, 1970. 47—48. 41