Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

dezett kiállítást Szegeden.

80 Ekkor készült rézkarcai közül több („Tanya", „Beborul", „Hegyi város" 1926) a helyi múzeumba jutott. Itthoni sikere arra ösztönözte, hogy a következő év (1927) szeptemberében ismét hazalátogasson képeivel. „Vadász nem érez kötöttséget semmilyen irányban, a vonal nem befolyásolja, ha a színek álomföldjén barangol, csak szövi-szövi tarka meséit, amiket a természetből lesett el", — írta kiállításáról az egyik helyi újság.

81 Ekkor bemutatott munkái közül tápéi szobabelső-ábrázolásait, néhány sikerült portréját és rézkarcait emelték ki. Vadász Endre: Halpiac. 1931. rézkarc. 28x31 cm. Mgt. Vadász Endrét általában a különféle munkát végző kisemberek élete, a vízparti tájak változatos arculata, a városrészletek romantikája és egy-egy cirkuszi téma vagy piaci jelenet tarkasága s a téli örömöknek hódoló gyerekek vidámsága ragadta meg. Ezeket gazdag fantáziával, költői módon, hol ütő erejű temperákban, hol könnyed vonalú grafikákban jelenítette meg. Szegedi kiállításainak időszakában „...alakult ki karcain a tiszta vonalak „japános" stílusa — írja az elfelejtett művész emlékét felidéző Szegi Pálné —, amelyet később fokonként még tovább egyszerűsített, de már a húszas évek végétől szabadon használt, sokszor visszatérő, ám mindig új részletekben megfigyelt témáinak kikristályosodott művészi formába foglalásához."

82 Vadász Eridre, bár gyakran felkereste Szegeden élő családját, itt kiállításokat rendezett, mégsem szülővárosában telepedett le. A munkásságát jutalmazó Wolfner-életképdíj (1927), a Nemes Marcell utazási ösztöndíj (1929) és a Zichy Mihály grafikai-díjak 80 (Lengyel Vilma) I. v.: Két kiállítás a Kass-ban. Délm. 1926. áprl. 4. 81 (Lengyel Vilma) I. v.: Vadász Endre tárlata. Délm. 1927. szept. 25. 82 Szegi Pálné: Vadász Endre. Művészet, 1961. 3. sz. 12—14.; Szelesi Zoltán: Emlékezés Vadász Endrére. Délm. 1971. febr. 28. 187