Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)
az Alföld talán legmonumentálisabb középkori műemlékének. u A külső megjelenítésében csakúgy, mint a belső térhatásban nemes egyszerűséget sugárzó gótikus templom egykori berendezése sajnos elpusztult. Ezt már nem pótolhatják, de értékesemlékek maradnak azok az egyházi iparművészeti alkotások, melyeket az idők során a templomhoz kapcsolódó ferences kolostor múzeuma őrzött meg. Közülük a firenzei és velencei quatrocento textilművészetre valló — arannyal, ezüsttel, zölddel átszőtt, gránátalma díszítésű, bordó selyembrokat — Gellért-casula, és az ún. Mátyás miseruha (casula) érdemel említést, mely arannyal és az ágakban zölddel, virágokban kékkel átszőtt vörös atlasz alapú gránátalma mintás selyembrokátból készült. Értékes még a kolostor egyik alapítójának, Marchiai Szt. Jakab pápai követ, szegedi quardian, gótikus faragott széke (1444 ?), mely Szeged középkori bútorművészetétének egyetlen megmaradt darabja. Szintén csak érintőleg utalunk a helyi középkori kerámiaművességre. Töredékes emlékei: kályhabögrék, oromdíszek, tál és korsó, a múzeum gyűjteményében szerepelnek. A helyi középkori festészetről a Szegedhez közel eső Tápén és Kiszomborban levő Árpád-kori templomok XIV. századi freskói nyújtanak fogalmat. Az előbbi templom szentélyének apostolokat ábrázoló falképeit Szentiványi Gyula, az utóbbiakét — 1939-ben — Nikássy Lajos restaurálta. A kiszombori templom építéstörténetével legújabban foglalkozó Dávid Katalin véleménye szerint: „...a XI. század közepén épült, s hatkaréjos terét kupoladob és sátortető zárta. Boltozatának és kukoladobjának pusztulása után, a XIII. század közepén építették újjá. Ekkor kapta hatosztású bordás boltozatát, s ennek tartására erősítették meg külső falát a kör alakú köpennyel. Eredeti alakjában szoros kapcsolatban állt az óhorvát és az azonos alaprajzú magyarországi templomokkal. XIII. századi újjáépítését pedig a megye ciszterci építőműhelyében nevelkedett hazai mesterek munkájának tartjuk... A szentély 1939-es restaurálásakor kerültek elő azok a freskók, melyek a keleti karéj falát díszítik. A freskók a XIV. században készültek, és minden bizonnyal a megye akkori püspökének, a Csanád nemzetségbeli Telegdi Tamásnak, aki egyben a körtemplom kegyura is volt, mecénási tevékenységét bizonyítják. Ezzel módunk van közelebbről meghatározni a freskók készítésének időpontját. Telegdi Tamás 1350—58 között volt csanádi püspök, feltételezhetően ezekben az években adott megbízást a falképek festésére... Meghatározásunk szerint — summázza véleményét Dávid Katalin — a kiszombori templom freskójának tematikája a következő: 1. Mária Kleofás négy gyermekével. A ma látható Veronika-kompozíció későbbi átfestés. 2. Mária Salomás két gyermekével. 3. Antióchiai Szent Margit. 4. Metterica. 5. Férfi szent. A 3. és 4. kép között eredetileg egyalakos kompozíció... Feltehetően freskók díszítették a többi fülke falát, esetleg a negyedgömb boltozatokat és a központi kupolát is." 15 A reneszánsz idején élő helyi festők közül, a német és lengyel udvarokban megfordult Képíró István (Stephanus pictor) működéséről (1512) tudunk. Vannak, akik István mesternek tulajdonítják az Alsóvárosi templom főoltárára került, Segítő Boldogasszonyt ábrázoló festményt, amely olasz iskolák hatását mutatja. Az újabb kutatás szerint a Madonna-kép „...készítésének legkésőbbi időpontja 1543, amely 14 Bálint Sándor: A Szeged-Alsóvárosi templom. Bp. 1966. ; Bálint S. : i. m. 21—25. ; Nagy Z.— Papp L: 54—58. 15 Dávid Katalin: Az Árpád-kori Csanád vármegye művészeti topográfiája. Bp. 1974. 47, 51.; Dávid K. e munkája kivonatosan közli a kiszombori templom monográfiáját. Teljes szövege megjelent: Katalin Dávid: Die Kirche von Kiszombor. Acta Históriáé Artium Academiae Scientiarium Hungaricae. Tomus XVI. fasciculi 3—4 (1970) 201—230.; Lásd még: Bíró Béla: Hatszázéves freskó Kiszomborban. Katholikus Szemle, 1940.; Vér György: 600 éves freskót fedeztek fel Kiszomborban. Délm. 1940. nov. 10.; Nikássy Lajos: A kiszombori XVI. századi falfestmények helyreállításáról. Szépművészet, 1943.; Radocsay Dénes: A középkori Magyarország falképei. Bp. 1954.; 15