Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

évben Jacopo Boncarpi, a hódoltsági terület pápai legátusa az újjáépített templomot újból felszentelte."

16 A festmény érdekes történetéről — többek között — egy itt élő ferencrendi szerzetes, Sinkovits Frigyes írt.

17 A XV. századi Szeged szellemi életének virágzását tükrözi az is, hogy az itteni humanista családok gyermekeit az európai nagyvárosok, többek között: Bécs, Krakkó, Bologna egyetemein taníttatták. A reformáció helyi elterjedése, a külföldről hazatért szegedi diákokkal is kapcsolatos. Néhányuk az új vallás szószólójává vált. Közülük a Wittembergában tanult Abády Benedeket és Szegedi Kis Istvánt említjük meg. Az utóbbi reformátorról portré maradt fenn.

18 A régi Szeged történetileg hiteles arculatát ma aligha tudjuk felidézni, bár a középkor végétől kialakult itt a városi élet. Az Alsó- és Felsőváros, valamint a centrumot képező Palánk közigazgatásilag egyre inkább összefonódott. Ennek ellenére a XV. század második feléig a korabeli igazi városok attribútumai, mint a városháza, a városfal stb. nyomaikban sem találhatók meg. A helyzet a törökvilágban sem változik, sőt a XVI. század közepéig szépen kibontakozó helyi kulturális és művészeti életet a másfélszázados hódoltság teljesen megbénította. Szeged 1526-ban került török kézre. A hódítók a gazdag várost kifosztották, majd lerombolták. A lakosság nagy része a török áldozatául esett. A módosabb polgárság legtöbbje északabbra, főleg Debrecenbe menekült. Az itt megmaradt nép szabadság-szeretetét tükrözi, hogy 1552-ben, Tóth Mihály főbíró vezetésével megkísérelte ugyan Szegedet a török iga alól felszabadítani, de e hősies tettük kudarccal végződött és kegyetlen megtorlást, még nagyobb elnyomást eredményezett. A megszállók semmiféle új létesítményhez, iskolák, kórházak stb. építéséhez nem járultak hozzá, csak a saját katonai védelmüket biztosító vár megerősítésére fordítottak gondot, melynek építőanyagát templomokból és középületekből hordták össze. így részben a harcok következtében, részben a hosszú török rabság alatt elhanyagolt középkori műemlékeink szinte mind tönkrementek, csupán a szegedi múzeum ide vonatkozó tárgyi emlékei (turbános sírkövek, fegyverek, hímzések, lábbelik), valamint az egykori (irodalmi művek) oklevelek érzékeltetik a török alatti Szeged közigazgatási, ipari- és művelődési viszonyait. A sínylődve élő itteni szegénység, ahogy módja engedte, tartotta fenn szokásait, népi kultúráját. Ez a helyzet csak a Az alsóvárosi templom főoltárképe. „Segítő Boldogasszony". XVI. sz. Szeged 16 Nagy Z.—Papp I.: i. m. 64. ; Bálint Sándor: A Szeged-Alsóvárosi templom kegyképe. Szeged, 1942.; Genthon István: Magyarország műemlékei. Bp. 1951. 187.; Képíró Istvánról (Stephanus pictor), és a krakkói egyetemen 1515-ben tanult Bálint nevű fiáról említést tesz Reizner János: Szeged, 1900. III. 405—406., valamint a Művészet, 1904. 270. 17 Sinkovits Frigyes: A szegedi Mátyás-templom és kolostor. Délm. 1944. áprl. 16. 18 K. S. I. (Kovács Sándor Iván): Kis Szegedi Irodalomtörténet. Tiszatáj, 1965. 6. sz. Jő