Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

Váteszi jövőbelátással Juhász Gyula mintha sejtette volna Károlyi halálát. Az igazságot és szépséget kereső festő csakugyan nem volt abba a világba való; amidőn a szép „vétek" volt. 1926-ban, egyik utolsó cikkében a fennálló rendszert ostorozza, mely embertelenségével megfertőzi a művészt, és a művészetet öncélúvá változtatva elszakítja a közösségtől. „Megszűnt az erkölcs — írja Károlyi —, mint az egységben való viszonyok köteléke, s mindenki önmagáért él, nagyon is individuális módon. Művésznyelven a rész lett hangsúlyozva az egység rovására. Leprofanizálódott a világ, látszat foglalta el a helyét a lényegnek, érzékiség az önfegyelmezésnek, gyűlölet a szeretetnek, kapzsiság az adakozásnak, iszákosság a mértékletességnek. A létért való küzdelem, s a machiavellizmus lett az irányelvük. Pénz lett az úr, s a kegyetlenség: hatalom... Ez a lelki bázis lett szülője a modern művészetnek. Az egyéniség kultusza, a művészi önzés úrrá lett a művészetben is, létrehozta az individualista művészetet. Mint az önző, megfeledkezik a morál törvényéről, mely őt az, „egész"-nek alárendeli, úgy az individualista művész is túlzott alanyiságában megfeledkezik az objektív világrend törvényeiről, s felelőtlenül tárja elénk egyénisége összes csodabogarait."

65 A szegedi gyökerű Károlyi keserűségében most először határozza el, hogy felköltözik Budapestre és ott próbál élni. Elviselhetetlenné vált magányából a házasságba menekült: egy fiatal szegedi lányt vett feleségül 1926 elején. Ugyanebben az évben mégegyszer és utoljára bemutatta képeit a város közönségének, — 1927 márciusában már halálos betegen kerül a budapesti Rókus Kórházba. Innen küldött egy levelet Juhász Gyulához, melyben társadalmi-segélyakció megindítását kérte tőle.

66 Sajnos a megérkezett küldemények már nem segítettek a sokat szenvedett festőn. Károlyi 1927 március 17-én elhunyt. A végrendelet szerint felesége Károlyi valamennyi képét a szegedi múzeumnak ajándékozta.

67 Az akkori helyi hatóság példátlan megnemértést tanúsított a kiváló művésszel szemben, akinek csak „szegényjogú temetést" biztosított.

68 E szégyenletes terv ellen Juhász Gyula a Dél-Magyarország cikkében emelte fel szavát: „Tekintetes tanács, hol lesznek Önök már akkor, amikor Károlyi Lajos tiszta, nemes és egyedülálló művészetének áhítattal áldoz az egész magyar kultúrvilág hálája és elismerése. "

69 Közbenjárására Károlyi Lajos holttestét hazahozatták Szegedre és a múzeum előtt adták meg neki a végtisztességet. A Munkás Dalárda gyászdallal, Juhász Gyula ünnepélyes, jövőbe világító szavakkal búcsúzott tőle: „...egy nagy tanítást hagytál ránk: a munka szent. Alkotómunkás voltál, ki a jövőnek dolgozik, kinek vetése érik, ha sírja fölött lesz is csak aratása."

70 Juhász a Széphalom hasábjain megjelent nekrológjában is méltóan értékelte Károlyi emberi és művészi nagyságát, sőt kettőjük mély kapcsolatáról is vallott: „Valódi or65 Károlyi Lajos: Néhány szó a művészetről. Délm. 1926. júl. 4. 86 Az alább közölt levél a Szegedi Irodalomtörténeti Intézet Kilényi-gyűjteményéből való. Bpest, 1927. márc. 7. „Kedves Gyula! Veszélyes vesekő-operációval benn fekszem a Rókus-kórház Urológiai sebészet osztályán. II. em. 51. ajtó, 21. ágy. Nagyon kérem, — tekintve, hogy már december óta ágyban fekszem, — szegedi barátainkkal együtt egy társadalmi segélyakciónak megindítását. Baráti szeretettel: Károlyi Lajos festőművész" 67 Károlyi Lajos festőművész a szegedi múzeumnak hagyományozta összes képeit. A külföldre távozó művész végrendelete. Szeged, 1921. ápr. 23. 68 Meghalt Károlyi Lajos. Délm. 1927. márc. 18. 69 Juhász Gvula: Szegényjogú temetés. Délm. 1927. márc. 18. — Örökség, Bp. 1958. I. 305— 307. 70 Eltemették Károlyi Lajost. Délm. 1927. márc. 22. — Juhász Gyula Károlyi ravatala előtt mondott búcsúbeszédének kézirat-vázlatát, a Móra Ferenc Múzeum irodalmi gyűjteménye őrzi. 141