Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

ben megjelent „Munka után" с kis írásgyűjteményében — melyet a Szegedi Munkáskönyvtárnak ajánlott —, többek között Károlyi Lajossal is foglalkozik, akit „igazi művész"-nek tartott. Eidus szerint: „...az igazi művész nem céloz egyebet, mint magát teljesen odaadni a művészetnek és valami nagyot alkotni. Alkotni, nem azért, hogy magát gazdaggá tegye, hanem azért, hogy az emberiséget gazdagítsa "

17 A helyi festó'ket, szobrászokat nemcsak Hódi Géza, Eidus Bentian és köre aktivizálták, hanem a szegedi proletariátus egyre nagyobb arányú szervezkedése is buzdította. A Szellemi Munkások Szakszervezetében létrejött képzőművész csoport is ennek eredménye volt. 1919 márciusában olyan indítványt készítettek, amely magába foglalta helyi festészetünk és szobrászatunk előrehaladásának feltételeit.

18 Ennek legfontosabbjai : A művésztelep, állandó kiállítási helyiség, műtermes lakások és művészeti díjak létesítése, — napjainkban is érvényben levő, folyamatos megvalósítás alatt álló feladatok. A korabeli helyi sajtóban szinte naponta szó esik a képzőmű17 Eidus Bentian: Az igaz művész. (Károlyi Lajos festőművésznek ajánlva.) — Munka után. Szeged, 1919. 41—43. 18 A kultúra demokratizálódása Szegeden. A Szellemi Munkások Szakszervezetének javaslatai. „A művészeti kérdések Szegeden állandóan mostoha elbánásban részesültek, minek oka egyrészt az, hogy a közönség iskolázottsága e téren meglehetősen elhanyagolt volt, másrészt az a közöny és hozzá nem értés, amivel ezt az ország fejlődése és kultúrája szempontjából legfontosabb kérdést, az erre hívatott tényezők intézték. Elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy e téren a leggyökeresebb változás álljon be, és ehhez elsősorban szükséges, hogy arra hívatott művészek megfelelő befolyáshoz jussanak, hogy a művészetek demokratizálódása megkezdődhessék. Megfelelő intézményekre van szükségünk és az ehhez való áldozatkészségről ma már Szegednek elzárkóznia nem szabad. Az erre vonatkozó indítványunkat a következő pontokba foglaljuk össze: 1. Indítványozzuk, hogy Újszegeden művésztelepet létesítsünk, ideiglenesen talán oly módon, hogy a luxusvillákat e célra lefoglaljuk. Ezen villákat műtermek számára át kell alakítani és az egyes művészeknek átengedni. íly módon a művészek lakáshoz és műteremhez jutván, egy törzsökös művészgárda letelepedését kezdeményezhetjük, mert hisz eddig saját benszülött művészeink is hazátlanok voltak Szegeden. Hivatkozhatunk ezzel szemben Nagybányára, Kecskemétre és Szolnokra, ahol a város nagy anyagi áldozattal művésztelepet létesített, ahol a megtelepedett művészek nemcsak országos, hanem európai hírű iskolákat alakítottak. Azon művészek számára, akik erre igényt tartanak, néhány hold föld adományoztassék, amelyen ők megfelelő kertgazdaságot, virages gyümölcstermesztést folytathassanak. Ilyen gazdálkodás, tudvalevőleg a művészek lelkiéletének nagyszerű rugója és egyszersmind könyebb megélhetésének is kitűnő eszköze. A fent nevezett városok példájára minden egyes művész évente legalább 4000 korona tiszteletdíjban részesüljön, amelynek ellenértékeként a művészek kötelesek egy művésziskolát fenntartani, amelyben minden egyes művész hetenként egy-két félnapot tanít. Egy ilyen művésziskola olyan kiváló művész vezetése alatt, amilyen pl. a mi Károlyi Lajosunk, nagyszerűen alkalmas volna arra, hogy a nagyon is elvadult lelkeket megértő, szociális gondolkodásra és lelkes emberré alakítsa át, akire a leendő szociális állam nyugodtan támaszkodhat. 2. Szükség van egy állandó kiállítási helyiségre, ahol a művészek művei folyton a közönség szemei előtt legyenek. E célra kitűnően alkalmas a Stefánián levő várhelyiség. A szegedi művészek és írók nagyszerű összejöveteli helye volna ez, ahol a közönség állandóan kaphatna a művészektől, íróktól és költőktől előadásokat, felolvasásokat, vitákat és az eddig csak felületes szórakozások helyisége a kultúra nagyszerű templomává volna felavatható. Indítványozzuk azt is, hogy a szegedi városi színház minden vasárnap délelőtt a szakszervezet rendelkezésére álljon, hogy tagjai a nép számára ingyenes művészeti-, irodalmi- és tudományos előadásokat tarthassanak. 3. Indítványozzuk, hogy a Szegedi Képzőművészeti Egyesület a szegedi Szellemi Munkások Szakszervezetének adassék át, és ez a szövetség döntsön a Ferenc József- és egyéb művészeti alapítványok odaítélése felől is. Ugyancsak átadandó a szövetségnek az a negyvenezer korona, amelyet Ferenc József-szobor alapra gyűjtöttek, hogy ezen összeg a szegedi — (fájdalom) — nyomorba jutott művészek felsegélyezésére és anyaggal való ellátására legyen fordítható. 4. Indítványozzuk egyszersmind, hogy az újszegedi kenderfonógyár szegedi raktárából megfelelő vászonmennyiséget a szegedi festők részére sürgősen kiutaljanak. 5. Végül indítványozzuk dr. Gaál Endre kultúrtanácsnok nyugdíjaztatását, akit a nyugalom koránál s törődöttségénél fogva amúgy is megillet, és hogy ezen állás betöltését művészeti és irodalmi kérdésekben jártas szakemberekre bízzák." SzN 1919. márc. 7. Délm. 1919. mára 7. 107