Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

vészek ügyéről. Az eddig hangot nem kapott, vagy önkéntes hallgatásba burkolódzott művészek most mind bátrabbak kezdenek megszólalni. Hosszabb, rövidebb elvi cikkek, gyakorlati javaslatok és éles viták váltogatják egymást. Leleplező módon állapítják meg, hogy „.. .sajnos, a múlt bűnei és mulasztásai égbe nőttek, a népet nemcsak a jogokból, de az élet és művészet nagy, mély, egyetemes szépségeiből is kizárták, kitagadták.

19 A múlt bírálatával azonban nem elégedtek meg, hanem igyekeztek kijelölni azt az utat, amelyen a művésznek a nép szolgálata érdekében haladnia kell. Érdekes javaslataik közül figyelemre méltó az a követelésük, hogy a király lovasszobrára szánt „Ferenc József-alap"-ból a nagy parasztvezérnek, Dózsa Györgynek állítsanak méltó emléket Szegeden, mert „...itt porladt ő el a mi homokunkban, itt kell neki ércbeöltözötten feltámadnia."

20 A szegedi képzőművészeti élet szocialista mederbe történő irányítása azonban az eddig elmondottak alapján sem ment simán. A század elején jól indult és hasznos feladatokat megoldó Szegedi Képzőművészeti Egyesület ekkor már konzervatív intézménnyé vált, amely nem tudott lépést tartani az új idők követelményeivel. Tagjai pénzes műbarátok, bennfentes tanácsiak és a hozzájuk húzó művészek voltak, akik természetszerűleg minden reformtól idegenkedtek. Az egyesületbeliek és a szakszervezetbe tömörült, haladó szellemű festők, szobrászok között magától értetődő ellentét feszült. A műtárgyak szocializálására 1919 március végén Szegeden is intézkedés történt. Elsősorban az országos hírű Back Bernát-féle magángyűjtemény kép- és szoboranyagát akarták zár alá venni. E gazdag szegedi malomtulajdonos gyűjteményében —• amint erről egy helyi katalógus beszámol — értékes művek tartoztak.

21 A késő gótikus és reneszánsz-kori nürnbergi, rajnai, dunai- és tiroli iskolákból származó mesterektől őrzött képeket, s Lucas Cranach-műve is volt. Az itáliai festők közül a XV. századi umbriai-iskolába tartozó művészektől szerepelt nála néhány kép. A gyűjteményével foglalkozó cikkek szerint Pinturicchió, Moretto, Ribera és Maulbertsch képviselve voltak anyagában. Plasztikai alkotásainak sorában jelentősnek számított egy késő reneszánsz, dél-német szobrásztól való, szenteket ábrázoló hársfaszobor. Ő volt az első, aki Nyilasy Sándor, Károlyi Lajos és más helyi festők képeinek otthonában helyett adott. A Back-gyűjtemény zár alá vétele nem történhetett meg, mert a tulajdonos vagyont érő képeit 23 ládában idejében Budapestre szállította. A legértékesebbeket 1920 novemberében a Szépművészeti Múzeum mutatta be.

22 Abból a március elején hozott fontos indítványsorozatból, amely magában foglalta a helyi képzőművészet fellendítésének feltételeit, a proletárhatalom szegedi felszámolása után csak annyi valósulhatott meg, amennyit sok küzdelem árán a legaktívabb művészeink kiharcoltak. Ilyen volt a Szegedi Művészeti Szabadiskola^ létrehozása is, amely Gergely Sándor szobrászművész nevéhez fűződik. Gergely olyan művészeti szabadiskolát tervezett, amely szerinte „...nem a múlt sablonjaira épül, nem csontos, kiszáradt akadémiai tanárokkal az élén, hanem fiatal, lelkes emberekkel, akik a most születő új renaissance harcosainak érzik magukat."

24 A Szegedi Mű19 Művészetet a népnek! Délm. 1919. márc. 8. 20 Csipke: A Ferenc József alap. Délm. 1919. márc. 9. 21 A Szegedi Képzőműves Céh Egyházművészeti és Világi Képzőművészeti Kiállításának Tárgymutatója. Szeged, 1938. Képekkel. 22 A ferencesek, minoriták és Back Bernát műkincsei. Délm. 1919. márc. 30.; Back Bernát. Szeged, 1920. nov. 25.; A Tanácsköztársaság Szegeden. Utazás a műkincsek körül. Délm. 1969. márc. 14. 23 Szegedi Művészeti Szabadiskola: SzN 1919. áprl. 28.; Délm. 1919. áprl. 29.; SzN 1919. máj. 4.; Délm. 1919. máj. 4.; SzN 1919. máj. 9.; Délm. 1919. máj. 11, 13—14, 21, 28. 24 Gergely Sásdor: Művésziskola Szegeden. Délm. 1919. áprl. 17. 108