Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

együtt — internálótáborba vitték. Csákynak nem kellett velük mennie, mert ő már akkor francia állampolgár volt. A Villefranche-i gyűjtőtáborban Bánszky és Szolcsányi egészen a háború végéig együtt voltak. Itt rajzokat, kisebb plaketteket és szoborvázlatokat készítettek. Ezek közül — Bánszky személyes dokumentumaival együtt — 1922-ben több mint negyven gipszből készült kisplasztikái tanulmány a szegedi múzeumba került. Legtöbbjük a háború során tönkrement. Helyi magántulajdonban levő munkái pedig el- Bánszky Sándor: Galamb. kallódtak.

38 Bánszky megmaradt művein a 1917. kő. 11. cm. MFM konstruktív, geometrikus mintázásra való törekvést tapasztalhatjuk. Jól tükrözi ezt a „Félelem" с női félaktja, továbbá az 1917-ben alkotott „Galamb". Szolcsányival közösen készített egy síremléket is egy gazdag francia család rendelésére. 1918 őszén, a Villefranche-i táborban spanyolnátha járvány ütött ki, melynek Bánszky is áldozatul esett.

39 A fiatalon — 30 éves korában — elhunyt, tehetséges szegedi szobrász torzóban maradt modern művészeti törekvéseiről csak érdekes plasztikai vázlatai vallanak. Bánszky Sándor érmei közül Lyka Károly a „Salome", az „Orpheus" és az „Ecce Homo" с alkotásait tartotta kiemelésre méltónak, a századforduló körüli magyar szobrászat terméséből.

40 Szeged képzőművészeti életének a századfordulótól kezdődő megújhodását az első világháború kitörése 1914-ben megakasztotta. A helyi festők közül olyan tehetségek, mint Szőri József és a nem kevésbé reménykeltő Teván István (akinek „Népfölkelő" с realista fejtanulmánya a szegedi múzeumba került) fiatalon elestek. A háborús viszonyok közt eltelt négy esztendő alatt csak a szórványos kiállítások jelentettek némi művészeti életet a Tisza-parti városban. Ilyen megnyilatkozás volt a Bevonult Képzőművészek Kiállítása (1915) és Cs. Joachim Ferenc két alkalommal — 1914 és 1917-ben — megrendezett önálló tárlata. Rajta kívül még a műtermeikben csöndesen dolgozgató Papp Gáborról és Heller Ödönről olvashatunk a korabeli helyi újságban. Az ágyúzajos évek front mögötti Szegedének legjelentősebb művészeti mozgalma az itteni múzeum élén álló Móra Ferenc nevéhez kötődik. 1917 tavaszán alakult meg a Szegedi Művészbarátok Köre, mely a helyi műgyűjtők alkotásaiból kiállítást rendezett.

41 A tárlat katalógusába Móra írt előszót. Szeged képzőművészetének 1914—18-ig csak pislákolva égő tüze a századeleji helyi társadalmi és művészeti mozgalmak eredményeként a Tanácsköztársaság idején fog ismét fellángolni. 38 Bánszky Sándor nagyértékű szobrai a szegedi rongypiacon. Délm. 1927. áprl. 12. 39 Bánszky Sándor párizsi éveiről és a Villefranche-i gyűjtőtáborba való kerüléséről, továbbá az itt bekövetkezett haláláról az akkor vele együtt levő azóta elhunyt barátja, Szolcsányi Gyula — szegedi sírkőszobrász szolgáltatott adatokat. 40 Lyka Károly: Szobrászatunk a századfordulón. Bp. 1954. 75.; Itt említjük meg, hogy Csongor Győző—T. Simon Ilona: Szeged érmészete c. dolgozatában (Móra F. Múzeum Évkönyve, 1969. Szeged, 1970.) Bánszky Sándortól származó alábbi plaketteket ismertetik: 1. „Schulek Frigyes". 2. „Hölgy a szélben". 3. „Az első csók". 4. „Orpheus". 5. „Salome". 6. „Kaszáló paraszt". 7. „Magvető". 8. „Mózes". 9. „Napoleon". 10. „Beethoven". 11. „Wagner Richard" 12. „Mater Dolorosa". 13. „Ecce Homo". 41 Móra Ferenc: Szépségkeresők. — Szegedi Műbarátok Körének kiállítása. Katalógus. Szeged, 1917. 3—9. 101