Szelesi Zoltán: A Móra Ferenc Múzeum Évkönvve, 1972/73-2. Szeged képzőművészete. (Szeged, 1975)

SZOCIALISTA MŰVÉSZETÜNK ELŐZMÉNYEI A századfordulótól kezdve városunk társadalmi mozdulatlanságát megzavarta az egyre erősödő helyi munkásmozgalom. A szegedi dolgozók először 1905-ben kapcsolják egybe gazdasági és társadalmi követeléseiket nagy sztrájkkal. Egyetértett velük több olyan haladó gondolkodású képzőművész, aki korának ellentmondásos társadalmi rendszerével és a közállapotokkal szemben elégedetlen volt. A társadalmi megújhodást utópista szocialista módon képzelte el a tolsztojánus Károlyi Lajos festőművész; a reálisabb Szőri József kultúrmissziót vállalt: a Szegedi Munkás Szabadiskolában tanított, ahol Juhász Gyula előadásokat tartott. Midőn Csáky és szegedi művésztársai, Szőri és mások tízes évek körül Párizsba vándoroltak, Aradi Nóra megállapítása szerint,, ...szembeötlőek voltak még az éppen csak polarizálódni kezdő szocialista és avantgárdé törekvések közös vonásai : közös talajról fakadt tiltakozásuk a polgári életforma ellen, és ez a tiltakozás eyyre általánosabb tagadásba torkollott. De éppen a tagadás mikéntjében váltak el egymástól a szocialista tendenciák és az egykorú kritikai vagy avantgárdé irányok: a szocialista pozíciójú művész nem állt meg itt, nem elégedett meg a puszta tagadással. Ugyanazok a formakeresések, amelyek az avantgárdé törekvéseket jellemezték, jelen voltak a korszak legegyetemesebb realista tendenciáiban, de emitt alárendelt szerephez jutottak, eszközként járultak hozzá a belső forma, a már világnézeti meghatározottságú struktúra kialakításához, és nem abszolutizálódtak az alkotómunka céljává, mint az avantgarde-ban."

1 Szőri, a „csöndes forradalmár" Míg Brummer, Csáky és Bánszky Párizsban elért sikereikkel ösztönözték az itthoni képzőművészeket, addig, ha szerényebben is, de Szőri József (1878—1914) hazahozta és képeivel dokumentálta a Párizsban tanulmányozott posztimpresszionista piktúra eredményeit. Szőri progresszív szellemiségét és festészetét mintegy öszszekötő kapocsnak látjuk a századelő újat kereső és a forradalmat megvalósító Tanácsköztársaság képzőművészete között Szegeden. Korán, még 1914-ben elesett a harctéren, a proletárdiktatúra képzőművészeti életének megújhodásából így nem tudta kivenni részét, azonban így is egyik jelentős előkészítőjévé vált.

1 E tárgykör rövid összefoglalását adja a szerző „Szeged képzőművészete a Tanácsköztársaság idején" с dolgozata. — Tanácsköztársaság Csongrád megyében. Hmvhely. 1959. 157—168.; Ide kapcsolódik még Szelesi Zoltán: „Szegedi művészek a munkásmozgalomban" с tanulmánya. —• Móra F. Múzeum Évkönyve, 1966—67. Szeged, 1967. 173—187. 1 Aradi N.: i. m. 66. 102