A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Juhász Antal: Átokháza. Egy tanyasor települése és közösségi élete

tartottak, melyen csak házasemberek és feleségeik vehettek részt. A farsang a kedd esti bállal fejeződött be. Az első világháború után az átokházi legények gyakrabban az öttömösi kocsmákba jártak farsangolni. Nehéz kitapintani, mi vonzotta a falusi szórakozási alkalomra a tanyai fiatalokat. Öttömösön bivaly húzta szekereken far­sangi felvonulást is tartottak a 30-as években, „maszkabál"-t rendeztek, — talán a közös szórakozásnak ilyen látványos, otthon ismeretlen külsőségei ragadták meg a tanyaiakat. A tanyasoron a tuskóhúzás sem volt szokásos, pedig a Szeged környéki falukban elterjedt hagyomány. Farsang vége tehát a dolgos hétköznapok utáni mulatságok és a rokonlátogatás ideje. Ám érdekes, hogy az átokházi tanyák — szélesebb körben a szegedi tanyák — népe más ünnepek vagy akár némely hétköznapok munkátlan időtöltését is farsan­golásnak nevezi. Bármikor mennek rokonlátogatóba, úgy mondják: emögyünk far­sangom. Pl. „mi augusztus huszadikán mögyünk farsangom Ülésre" (B. J.) De ha el­végeznivaló dolog van a földön vagy a ház körül, akkor azt mondják: „Most nincs időnk farsangom". Névnapot köszönteni csak tehetősebb gazdákhoz jártak, ahol összejöttek a test­vérek, sógorok, komák, jószomszédok. Ajándékot vinni nem volt szokás. Télen a vendégeknek rendesen szármát főztek, de gyakori a birkavágás is. A családban rend­szerint került tamburás, sokszor együtt mulattak késő éjszakáig. ,,Vót egy nagybátyám, Födi János ökörcsordás, az estétől röggelig tudta a nótát, összeszödte azokat a régi betyáros nótákat..." (F. L.) Kiváltképp a karácsony utáni István és János napi név­napozásokat emlegetik. Asszonyok névnapját nem tartották meg, csak az utóbbi időben, városi hatásra terjed a névnapi köszöntés ajándékozás kíséretében. Az átokháziak legsűrűbben ismétlődő összejövetele a szomszédolás. A szomszé­dok — mint a társas munkáknál kifejtettem — gyakran összedolgoztak, alkalman­ként egymásra voltak utalva, s a közös munkák jó viszonyt teremtettek közöttük. A tanyai embernek kellemetlen lett volna pörlekednie szomszédjával, tucatnyi módon okozhatott kárt, bosszúságot haragosának, de az összeveszést szinte mindegyik igyekezett kerülni, a saját érdekében is. Tudta, hogy a haragos szomszéd éppúgy viszonozhatja a kártevést (pl. az aprójószág vagy a birkák átlegelnek a földjére stb.). Magam is megfigyelhettem, hogy a szomszédok gyakran átjárnak egymáshoz és amint súrlódás adódott volna — éppen a baromfi kártevése miatt a szomszéd föld­jén — úgy egyezkedtek (a kártevő engedménye révén!), hogy harag ne legyen kö­zöttük. Ezért lehet mondani, hogy tanyán a jószomszédság a távoli rokonnál többet, szorosabb emberi kapcsolatot jelent. Tömörkény írja: „Tanyákon a szomszédolások csak télen szokásosak hétköz­nap is, dologidőben pedig csak ünnepnapokon." 23 Rendesen ebéd után indult a csa­lád szomszédot látogatni néhány órára. A férfiak bort ittak, kártyáztak, megbeszél­ték a gazdaság körüli tennivalókat, az asszonyok a fiatalokról, női munkákról beszél­gettek, mindannyian elmondták, ki mit hallott a nagyvilág eseményeiről, az árakról, hogyan kelt a disznó, a borjú a legutóbbi vásáron. Kevés tanyára járt újság, így a tanyai ember a szomszédokkal való találkozás révén — s persze piacokon, vásárokon — értesült az őt érdeklő friss hírekről. Idő múltán a szomszéd viszonozta a látogatást. Számontartották, kin van a szomszédolás sora. Nyári vasárnapokon kiültek a dűlőút menti gyepre, ahová helyenként — ahol sűrűn vannak a tanyák — több házaspár is összejött beszélgetni. 23 Tömörkény I., Apró tolvajok. Új bor idején. Bp. 1958. 352. 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom