A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Juhász Antal: Átokháza. Egy tanyasor települése és közösségi élete

A társasmunkák között jellemeztem a kukoricamóvát, kukoricabált, amely nem csupán munkaalkalom, hanem a fiatalok közötti ismerkedés, a közös dalolás, tánc — végső soron a párválasztás alkalma is volt. Újabban terjedő kedves családi összejövetel Átokházán is az aranylakodalom, melyre összejönnek a szülői házban a gyermekek házastársaikkal, családjukkal. Idős házasok a gyermekeiktől kapott, művirágból készült emléket a tanyaház rangos helyén — pl. a szobabeli sublóton — tartják és büszkén mutatják. 7. kép. Gazdaházaspár: Födi Lajos és felesége ünneplőben Az átokháziak — mint általában a szegedi tanyák népe — vallásosak, de nem voltak buzgó templombajárók. Templomba legtöbben csak az esztendő nagy ünnepein (karácsony, húsvét, búcsú) jutottak el, régebben Szabadkára, az első világháború után Alsóközpontra. Imádságos asszonyok rendszeresen látogatták az öregátokházi iskolában minden hónap vasárnapján tartott miséket. Nyáron istentisztelet után az iskola melletti gyepen misebálat rendeztek, amely napáldozatig tartott. 102