A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Keve András–Marián Miklós: Vasvári Miklós

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972—73/1 VASVÁRI MIKLÓS 1898—1945 KÉVE ANDRÁS—MARIÁN MIKLÓS (Budapest, Madártani Intézet) (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Szeged régi időktől kezdve a magyar madártan egyik fellegvára. Szeged környékéről valók a XIX. század elejéről származó első madár-preparátumok, melyeket Natterer bécsi preparátor gyűjtött és amelyeket a bécsi múzeum még ma is őriz. A század végén Szegedről kapott segítőtársakat Herman Ottó az 1890-es „minta megfigyelő hálózathoz" Lakatos Károly és Zsótér László személyében. 1898. V. 7-én született Vasvári Miklós, aki újjászervezte a magyar madártant. Elemi és középiskoláit Szegeden végezte, majd Temesváron fejezte be. Egyetemi éveit Budapesten kezdte, de Szegeden zárta le. (1. kép.) Budapesti tanulmányai idején, alakismeretének fejlesztése céljából állandóan tanulmányozta a Nemzeti Múzeum gyűjteményét, és így figyelt fel rá Fejérvári Géza professzor, aki akkor e múzeum herpetológiai gyűjteményét vezette. Érdeklődését a herpetológia felé irányítja, doktori értekezése tárgyául is a zöldgyík {Lacerta viridis LAUR.) „formakörét" ajánlja. Méhelyi Lajos, a budapesti állattani tanszék professzora, látván lelkes, odaadó buzgalmát, szívesen támogatja, sőt javasolja Csörgey Titusz-nak, hogy vegye fel, mint egyetemi hallgatót díjnoknak a Madártani Intézethez, ami 1922-ben meg is történt. (Élete végéig itt dolgozott, mint l. kép: Vasvári Miklós (jobbról) kutató. Az igazgatói címet halála után kapta a szegedi Fehértón Weisz Tiborral meg.) Fejérvári és Méhely azonban ellentétbe kerültek és így Vasvárinak nem volt kilátása arra, hogy a Nemzeti Múzeum gyűjteményében készült doktori értekezést, melyben a Róma környéki zöldgyíkot Lacerta viridis fejérvári-nek nevezte el, Méhely elfogadja. Ezért doktorálni Farkas Béla professzorhoz, Szegedre jelentkezett. A nyilvános szereplés, a vizsgázás azonban az olyan szerény és elfogódott fiatalembernek mint Vasvári, nem volt kenyere. Farkas sem ismerhette még fel a rövid idő alatt tehetségét, a vizsgalázban égő, megzavarodott jelöltet első alkalommal el is buktatta. Ez az elfogódottság későbbi nyilvános szereplésein egész életén át kísérte. 1923-ban, mint megélhetéssel küzködő diák, nevelőséget vállalt Somogy megyében Ormándon (ma Zala megyéhez tartozik), ahol herpetológiai sikert aratott. Megtalálta Belső-Somogy síkságán az addig magashegységi állatnak tartott keresztesvipera fekete változatát (Vipera berus L. var. prester L.), melyet azonnal elküldött Méhelynek. Méhely igen nagy lelkesedéssel fogadja a felfedezést és a küldeményt, 279