A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

T. Knotik Márta: XVIII–XIX. századi fémtárgyak és mesteremberek

A pajzs készültének évében, 1787. január 15-én mint szegedi polgár fiát vették be a polgárok közé. Tudjuk róla, hogy 1792-ben céhmester és 1800-ban házat vásárol. Valószínűleg mint ifjú mester veszi el a kor szokásához híven Joannes Mack lakatosmester özvegyét és így kerül sor 1805-ben mostoha gyermekeinek Mák Annának és Magdolnának kielégítésére

15

. Miller Lőrinc feltehetően 1886 körül, mesterré válásának idején házasodik be az özvegy mesterné műhelyébe. A többszörösen özvegy mesterné házasságai során az eredetileg Gaigner-féle lakatosműhely először Mack majd Miller Lőrinc lakatosmester tulajdona lesz. Miller Lőrinc 1821-ben újból céhmester. Nyolcvannégy éves korában, 1838. október 24-én halt meg néhai Tóth Ilona özvegyeként (aki már második felesége lehetett). Miller Lőrincet a város éveken át foglalkoztatja, így ő is résztvesz az 1800-as években az „új városháza" munkálatain. 1828-ban a lámpások felállításához

16 szükséges 120 darab „Stitzu nevű vasak" készítéséért alku szerint 210 forintot kap (ezt a munkát előző évben Milkovits János lakatosmester

17 olcsóbban vállalná, azonban ,,az ujjonnan készített lámpásokhoz megkívántatott szárnyvasak" mintadarabja nem olyan jó mint Müller Lőrincé). A „Curiális háznál" készített új hivatalos szobákhoz kívánt lakatosi munkákért 326 forintot fizettek neki. Működésével kapcsolatban érdekes adatokra is bukkantunk. Egy különös konstrukciójáról szól az 1801-ben kérésére kiadott igazolás

18

. E szerint „Karolina nevezetű alkotmányával, mely észrevehetetlenül s- mesterségesen közölt emberi szavakat kiadja, az ide való közönséget 5 hetekig egész meg elégedésig mulatta". Egy 1809-es irat pedig a mester hozzáértéséről tanúskodik, melyben Miller Lőrinc megerősíti ,,vallását arrul, minemű vasat talált Ns. Bellár Arkadius Úrnak pénz tartó szobája ait ójának pléhében". Az ezüst pajzs tulajdonosa után ismerjük meg készítőjét, Lukics Pál ötvösmestert, aki 1765. január 20-án házasodott össze Catharina Temesvárival. Ötvösünk nevével, mint említettük 1766—1777-ig a palánki összeírásokban találkozunk, ahol háza van. Az összeírások azonban hiányosak és így joggal feltételezhetjük, hogy ennek a 8. pajzsnak, sőt az ezek alapján neki tulajdonítható 7., 9., 10. pajzsnak készítésekor, még 1795-ben is itt működik. Talán nem érdektelen megjegyeznünk, hogy mesterünket megelőző időben 1750—61 között szerepel egy Budáról származó Antonius Lukity nevű ötvösmester. Ez a palánkban házzal rendelkező ötvös, aki 1750. június 8-án lép a szegedi polgárok sorába, feltehetően pajzsunk mesterének apja, aki ötvennégy éves korában — 1760. július elsején — halt meg. 7. PAJZS. Jobbról taréjos perecidommal, balról gránátalmás fűzérrel határolt mezőben: keresztbe fektetett, domborított kulcs és kalapács kétoldalán vésett 1787-es évszám, felette vésett „IP" betűk. H: 10,5 cm, sz: 7 cm (Ip. 54.34.1. ltsz.). Az IP betűk feltehetően Ignatius Pack szegedi lakatosmester névbetüi. A pajzson ötvösjegyet ugyan nem találunk, de a formai megoldás hasonlósága és a kivitelezés az előző pajzsével egy kézre vall. Az évszámok, betűk vésése teljesen egyezik, egy évben is készültek. így mesterének P. Lukityot tarthatjuk. 15 A Pozsony megyéből származó Joannes Mack sarkantyúcsináló mester 1761. szeptember 16-án lép a szegedi polgárok sorába. A következő hónap 5. napján feleségül veszi Catharinát, Gaigner sarkantyúcsináló mester özvegyét (lásd. függelékben). Fiatalon, harminchét évesen halt meg 1773. február 5-én, újból özvegyen hagyva a nála egy évvel fiatalabb Catharinát, aki később ismét férjhez megy — most már negyedszer — Miller Lőrinc lakatosmesterhez. 16 Vö. Inczefi G., Művelődéstörténeti emlékek Szeged múltjából. MFMÉ. 1971/1. 141. 1. 17 A 12. pajzs tulajdonosa. 18 Teljes szövegezése sajnos nem maradt ránk, csak a jegyzőkönyvi kivonat. 24