A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)
T. Knotik Márta: XVIII–XIX. századi fémtárgyak és mesteremberek
Pack Ignác nevével 1784—1812-ig elszórtan találkozunk az iratokban. A bécsi születésű mester, mint a ,,Ns. Városnak 20 esztendőktül lakosa" csak 1805-ben kéri, és a következő év január 8-án meg is kapja Szeged városától a polgárjogot. Tudjuk róla, hogy fia, Pack György 1810-ben kezdi a mesterségben vándorlását, majd hosszú távollét után Rókuson telepszik meg és csak 1830-ban folyamodik polgárjogért. 8. PAJZS. Szalagcsokros, szőlőfürtös babérágakkal körülvett mezőre szegecselt egymást keresztező, aranyozott kulcsok kétoldalán vésett „A S" betűk, alatta beütött 13-as hitelesítő bélyeg és PL ötvösjegy (rajza az 5. pajzsnál). Az ágak alatt, vésett 1789-es évszám. A szalagcsokorba karikát fűztek, majd összeforrasztották. H: 7,5 cm, sz: 6 cm (Ip. 54.52.1. ltsz.). Az AS betűk valószínűleg Antonius Szökfű lakatosmester névbetűi, akit iratainkban 1790—1804-ig követhetünk nyomon. Az eddigiektől eltérő megformálású, szép kivitelű ezüstmunka PL jegye azonos az 5. pajzséval, mely Paulus Lukity ötvösmestert takarja. Szökfű Antal palánki lakatosmester, aki a bácsmegyei Kanizsáról 19 való, 1790. július 12-én nyerte el Szeged városától a polgárjogot. Tehát egy évvel előbb, a pajzs készültekor már bizonyosan itt működött. A város 1892-től őt is foglalkoztatja 20 : többek között 1798-ban a „városi Insurgens katonák számára készített sarkantyúkért" fizetnek neki. 9. PAJZS. Taréjos perecidomokkal körülzárt mezőben: egymást keresztező, domborított kulcsok és kalapács, ezek kétoldalán vésett ,,/ S" betűk, alatta vésett 7792-es évszám. H: 10,5 cm, sz: 7,5 cm (Ip. 54.44.1. ltsz.). Az IS betűk feltehetően az 1791-től szereplő Joannes Schmidt (Smidt) fölsővárosi lakatosmester névbetűi. A pajzsnak ugyan nincs ötvösjegye, de megformálásának, kivitelezésének színvonala, a betűk és számok vésete a 6—7. pajzshoz hasonlóan a PL ötvösjegyű mester, Paulus Lukity kezére vall. Smidt János lakatosmesterről a következőket sikerült megtudnunk. 1791. március 16-án, mint Nagyszebenből való fölsővárosi mester kapott polgárjogot Szeged városától. Ez év szeptember 22-én vette feleségül, a már említett Müller Lőrinchez hasonlóan az ő testvérének, Miller Jakab (2) fölsővárosi 21 lakatosmesternek özvegyét, a 42 éves Pickler Annát. így lett az ekkor 29 éves Smidt János mostohafia Miller Ádám (a 17. pajzs tulajdonosa), aki ekkor csupán pár éves lehetett. Később nála tanulta ki a mesterséget. Smidt János 1795-ben a Tanácsot arra kéri, hogy a „piacon egy deszka sátorban munkáját árulhassa". Nevével 1812-ig sokszor találkozunk. 1823. augusztus 5-én halt meg a hatvan éves mester 22 , így Pickler Anna újból özvegy maradt. Ezek után ismerkedjünk meg Smidt János működésével. A város évenként dolgoztat vele. Az 1800-as években az új városházán ő a legsűrűbben foglalkoztatott lakatos. A számára kifizetett szolgálatokból és egy 178l-es szegedi árszabásból (1. melléklet) képet nyerhetünk a lakatosmunkák többségéről. 1793-ban:. ,,a szőregi hidakra mesterségbeli munkálkodásért", 1795-ben: ,,a ... Deák Oskola ablak19 Ó- vagy Magyar-Kanizsa, lásd. Fényes E., Magyarország Geographiai szótára. Pest, 1851. 20 1791-ben kéri a lakatoscéh a Tanácsot, hogy a városi munkákra ne mindig ugyanazokat a mestereket foglalkoztassa. 21 Fölsővároson általában egy lakatosmestert találunk. A Miller- majd Schmidt- műhely előtt Kalmár Mihályé működött 1763—1769-ig. Később szaporodott a fölsővárosi mesterek száma kettőre Vass Jánossal (11. pajzs tulajdonosa), aki 1799-től dolgozott itt. Kalmár Mihály lakatosmester Bars megye Verebély városából házasodott ide. 1762. augusztus 10-én vette feleségül Bukin özvegyét Anna Máriát. 22 Az 1828-as összeírásban fölsővároson említett Schmidt János nyilván az ő fia. 25
