A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Sonkoly István: Megnezésített Juhász Gyula-versek

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972—73/1 MEGZENÉSÍTETT JUHÁSZ GYULA-VERSEK SONKOLY ISTVÁN (Debrecen) ,,A dal az élet legszebb varázsa. A szív zenéje, a munka bája... Zúgjanak a gépek, harsogjon a dal. Munkával és dallal győzzön a magyar" — kezdi A dal című versét Juhász Gyula. A négy sor maradéktalanul kifejezi zeneszeretetét, a zene és a munka szoros összetartozását. Dallamos versei olvasva is zenébe kívánkoznak. Sokszor a költemény az ének szárnyán terjed tova; számos Ady-dal is épp zenéje révén népszerűsödik országszerte, ezért nem érdektelen rámutatnunk Juhász verseinek zenei gyökerére. Nem csalódunk, ha kimondjuk: számos költeményében régi népdalritmus emléke él rejtve-lappangva. Néhány verset megemlítve a gazdag termésből, tekintsük meg a Tápai nótát, ennek tizenketteseiben mintha a Nem arról hajnalik, vagy Verje meg az Isten a mészárosokat ritmusa élne. A kis Tisza hídján jól rezonál Nem messze van ide kis Margita, vagy Ölelem a szép karcsú derekát... soraira. Millióknak búját kezdetű versében pedig benne rejtőzik a Rakd meg Rózsám, rakd meg... melódiája. Nemcsak magyar, hanem nyugati táncritmusok is beáramlanak lírájába. Tiszta gagliarde-lebegésű pl. a sok közül a Szeged, kurtított gagliarde-ritmusú : Köszönöm néked, és a Sorsom. A néhány kiragadott példa nem összegező' jellegű, csupán figyelemkeltő, felfedve Juhász lírájának zenei fátyolát. Lehet, hogy elhamarkodott még a zongorakíséretes műdalok és kórusok csoportosítása, mert a termés állandóan gyarapszik. Eredményünk nem is lehet végleges, hanem inkább első lépésnek tekinthető a járatlan ösvényen. Nem hiányzik a zongorakíséretes műdal sem a csoportból, mind a kabarédalok, mind a hangverseny-előadás célját szolgáló műdalok literatúráját növeli a költő ösztönző lírája. Tévednők, ha azt gondolnók, hogy a kabarédalok szövegei könnyebb fajsúlyúak. Juhász mély érzésű lírája, egyes szövegei mintegy meszalianszra jutottak a zenével. Hatásuk így sem csökkent, eljutott olyan környezetbe is költészete, mely addig kevésbé érdeklődött iránta. S a többségükben felületesen megkomponált kabarédalok nem rontották le teljesen a versek mély tüzét. Ezeknek javához tartozik Buday Dénes néhány sanszonja. Buday nem műkedvelő, mint a kabarészámok munkatársainak javarésze. Ő elvégezte a zeneszerzési szakot is Koessler irányításával a Zeneművészeti Főiskolán, s azon ritka kivételek közé tartozott, akik nem a szimfonikus, hanem a „szórakoztató" zene művelésénél kötöttek ki. Sanszonjai közül a Testamentum meg is jelent nyomtatásban, azonban az Azt álmodtam és a Búcsú kéziratban maradt. Kemény Egon Bécsben végzett Schmidtnél, s az osztrák zenei atmoszféra éreztette hatását nála. Sok a melodramatikus elem darabjaiban. Még megemlíthető Váradi Imre Nincsen — nincsen с dala, de nem hallgathatjuk el primitív, korszerűtlen zongorakíséretét. Vass Manci sanszonjainak hangvétele nincs összhangban a megzenésített szövegek erkölcsi súlyával. Nem maradhat említés 14 A Móra F. Múzeum Évk. I. 209