A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Sonkoly István: Megnezésített Juhász Gyula-versek

nélkül az említett kabarédalok nemzetközi intonációja, mely többnyire konvencionális, a magyar melosztól idegen, áthatja még Csanak Béla Azt álmodtam с dalát is, melynek zongorakísérete egyébként korszerű. A hangversenyelőadásra szánt műdalok sorát megnyitotta a kiváló zeneesztétikus, Molnár Antal és Siklós Albert. Molnár Antal mint zeneelmélettanár már akkor, 1910 körül tisztán látta a helyes megzenésítés alapelveit. Zongorakíséretük mozgalmas, a dallamok prozódiai szempontból megnyugtatóak. Mégsem éneklik ezeket, bár nyomtatásban is megjelentek. Siklós Albert Kodály működésével párhuzamosan oktatta a zeneszerzést a Zeneművészeti Főiskolán. Juhász dalai még fiatalkori szerzemények. Dallamvezetésük enharmonikus átértelmezései erőltetettek. Siklós dalai, akárcsak kamarazene- és szimfonikus művei halála után teljesen eltűntek, kiselejteződtek a hangversenyéletből. A költő műfordításaiból két számot zenésített meg Király-Kőnig Péter Schumann, Brahms modorában. Szívesen megnyújtotta az utolsó szótagot a biztatót szóban, melyben a hirtelen felszökő melódia még jobban kiemelte a szöveget. Végig hárfaszerű tört hangzatokkal kísérte zongorán énekét a kiváló dirigens, Vaszy Viktor az Emlék soraiban, mely vers egyébként jól ismert Kosa György dallamosításában, ki a négy rövid és két hosszú időmértékű frázist végigvezette egész kompozícióján. Kosának 12 Juhász-dala jól megfelelt a 30-as, 40-as évek zenei köznyelvének. Helyenként, így a Balladában szívesen alkalmazott meloszában tritonust is, mely közismerten Bartók kedvenc hangköze volt. Itt-ott feltűnik előttünk Kodály-hatás is. Ugyancsak a tritonus gyakorisága jellemzi Szervánszky Endre Magyar idilljét is, melyben a népdalos hangvétel kromatikával találkozik. A műdalok sorában megemlíthető még Tardos Bélának tömegdalszerű Munkásgyermekhimnusza és Gárdonyi Zoltán éneke. Zoltán Aladár zenekari kíséretes dalában a „keresztállások" halmozásával fokozza az érdeklődést. Az énekkar, főleg a vegyeskar változatos színgazdagságával impozáns, szélesebb tömeget mozgat meg, jobban éleszti a versek mélyén izzó költői szikrát, mint a zongorakíséretes műdal. Nem egy költemény akad, mely két zeneszerző képzeletének is szárnyat növesztett. így a Kórus а Naphoz szélesen hömpölygő sorait először König Péter dallamosította, s ez lett az 1927 évi szegedi dalosverseny egyik kötött száma. Magától értetődően a kor uralkodó felfogásához híven ez homofon irányú, „Liedertafel"-stílusú. Telt négyszólamú akkordvételei mintha emlékeztetnének az orgonaimprovizálásra. Középen a „Szent fényed égjen a szívekben" szavakra kis fúgaexpozíció csendül fel, majd a végén visszatér az elejének témája „Ragyogjon a tudás, művészet" textusra. König tiszteletreméltó tagja volt a Koessler iskolának, mely évtizedeken át ellátta zeneszerzőkkel Magyarországot. Amint a múlt század közepén az olasz Marastoni Jakab nevelte a fiatal magyar festőket, úgy irányította a szászországi Koessler a századfordulón az új magyar komponista-nemzedéket. Ha a német romantikus kórusirodalom vizén evezett König, érthető, hiszen ő is buzgón átvette a Koessler-iskola jellegzetességeit. Koessler nagy tisztelője volt Brahmsnak, lakásán Brahms múzeumot is létesített.

1 Ezzel magyarázható, ha számos volt Koessler tanítvány, így König Péter írásmódján is érezhető nyomot hagyott a nagy hamburgi mester, Brahms iránya. [Igaz, Bartók is, Kodály is ugyanebből az iskolából kerültek ki, de ők „kinőttek" a környezetükből.] — Mikor 1922-ben, a szegedi dalárda félszázados jubileumára volt kedves tanítványának, Kőnignek meghívására megérkezett Koessler János, Juhász Gyula is köszöntötte a német mestert. 1 Demény /., Bartók Béla (Levelek...) Magyar Műv. Tanács, k. 1948. 39. I. 210