A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Dömötör Ákos: Csúfolódó vers Kálmány Lajos gyűjtéséből

néphagyományok с. gyűjteményének II. kötetében

8 olvasható egy vers, amelyből mutatóként néhány sort ragadok ki csupán : Lapáncsán a lisztös hordót csapra verték. Kassádon a papucsot káposztává főszték. Bolmányba a darálón csontokat őrőnek. Lipován a. vargák ködmönt köszörűnek. Pöttöndön a létrát körösztbe cepêték. Kikindán a szúnyog előtt harangot verték. Szentgálon a hajdinát vitézül mögúszták. Rátótiak a rákot szabónak mögtötték. A falucsúfoló vers 1. sora a csapra vert liszteshordó történetére céloz. Kovács Ágnes munkája szerint egyes történetekben a liszteshordó helyett tyúkólat szoktak csapra verni.

9 Az idézett 4. sor a lipovaiakat gúnyolja, azonban a magyar nyelvterületen több helyen ismert más község lakóival kapcsolatban. A megköszörült ködmön trufája Berze Nagy típuskatalógusában 1349 VII* szám alatt fordul elő, s jelöli előfordulását a nemzetközi mesekatalógus is (Aarne-Thompson 1349 J*). Az idézett 5. a sorban falucsúfoló elmondója és újraalkotója a pöttöndiekhez köti A keresztbe vitt létra címen ismert rátótiádát: az orosz meseirodalomban a posehoniakhoz, a német hagyományban a Schildbürgerekhez kötődik ez a világszerte elterjedt típus (AaTh 1244). Kovács Ágnes tárta fel A rátótiádák típusmutatójá-ban, amelyben a magyar falucsúfolók típusait tárgyalja és veszi igen gondosan újra számba, hogy a szúnyograj miatt félrevert harang szintén több változatban fordul elő népmese-irodalmunkban (MNK 1340* V). Többet megtudunk a prózai hagyományból, mint a röviden utaló verssorból : azért verik félre a harangot, mert a szúnyograjról azt hiszik, hogy füstfelhő. A megúszott hajdina- vagy kenderföld tréfás történetét 1290. számon ismeri a nemzetközi meseirodalom. A történet szerint a parasztok elmennek, hogy megnézzék a tengert. Hullámzó kenderföldet látnak, és azt hiszik, vízparton állanak. Beleugranak a vetésbe, hogy egyet ússzanak. Még a történet sommázása is jóval többet árul el a cselekményről, mint a csúfolódó vers erre vonatkozó sora. A falucsúfoló vers funkciója azonban nem az, hogy megismertesse hallgatóit a csúfolóhagyománynyal, hanem erre csupán frappánsan utaljon. A csúfoló vers szerzője feltételezi, hogy hallgatói ismerik a hagyományt. Az emlékeztetéssel, rövid mondatokkal ugyanazt vagy nagyobb hatást ér el, mintha a történetek rövid tartalmát akárcsak felelevenítené. Végül az utolsó idézett verssor a magyar hagyománnyal teljesen megegyezve, a rátótiakhoz köti azt a történetet, amelyben az ostoba emberek a rákot büntetésből 8 Berze Nagy J., Baranyai magyar néphagyományok. Pécs, 1940. II. köt. 594—595. old. 27. sz. Hogyan gúnyolik a községöket? Feljegyzés helye és ideje: Becefa, 1935. júl., elmondta: Szőke János, 22 éves. 9 Kovács Á., A rátótiádák típusmutatója. A magyar falucsúfolók típusai. Idézett típusok: Berze Nagy 1349 XX* = MNK 1319 VIII*: Kovács 274. old.; AaTh 1349 J*: Kovács 296. old.; AaTh 1244= MNK 1248 I*: Kovács 233. old.; MNK 1340* V: Kovács 289. old.; AaTh 1290: Kovács 250. old.; AaTh 1310: Kovács 262. old. 190