A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Dömötör Ákos: Csúfolódó vers Kálmány Lajos gyűjtéséből

Kis Annusnak sok szép uborkája, Nagy Pali Pista kétágú vellája, Víg Jánosnak sarkon van a háza, Matyi Pista: izmos a pofája, Kis Tóninak őszül a szakálla, Nagy Jancsinak oda a gatyája. Magyarázatul hozzáfűzhetjük, hogy Manga Gazsinak igazi neve Varga volt. Csicsadóról már nem tudtak semmit mondani. A nevet inkább a cigányok viselik. Olajosnak olajsatuja volt. Mindig csak ezzel szitkozódott: az Antikirisztussát! Zsiga Ferkó fia nyilván kényes legény volt. Isztër az Eszter helyi alakja. A két Károlylányt apjuk, Zsótér Károly parasztoknál akkoriban még ritka keresztneve után emlegették. Sovány Jancsi eperfáira, Kis Gyurka asztagjaira, Túri János lovaira volt büszke. Sipka Jóska tajtékpipával járt. Nagy Sándort nagy, fehér kutyái tették nevezetessé. Gergő Imre: a Gergő nyilván apja keresztnevéből vált ragad ványnévve. Úgy emlékeznek, hogy a lánya nyírott hajú, kissé kikapós teremtés volt. Kis Miska kis házat épített, amelyet összevissza toldott meg. Kis Antal marhája beteges volt. E két Kisnek igazi neve Papp. Zsótér Jani cirokmuzsikán ügyesen játszott. Kis Annus szép uborkát termesztett. Nagy Pali Pista, igazi nevén K. Kovács István másodbíró takarékosságból csak kétágú villát készített. Víg Jánost sarokházáról emlegették. Matyi Pista feltűnően kövér volt. Kis Tóni már öregedett. Nagy Jancsi fehérnépek után járt. Egyszer az ablakon ugratták ki, gatyája ott maradt. Kömpöc tanyaközség népe a múlt század derekán (1852) szintén Sövényházáról települt ide, amikor a Pallavicini-uradalom könyörtelenül szétverette dohánykertészeinek telepeit. Bálint Sándor gyűjtése szerint a tizenegy alapító családra így emlékezik a helyi hagyomány : 1. Hírős csikós Lojzi. 2. Rossz tanyájú Nagy Mihály. 3. Hatalmas Bárkányi. 4. Vetró Pista nagy gombú lajbija, mégis emelgetős a marhája. 5. Nagy hajú Dragony, eszaladt egy darabon. 6. Szükségkiáltó Takács. 7. Nagyhírű Szőri Pál. 8. Deres bajuszú Martonyosi. 9. Utcán szaladgáló Mihály János. 10. Fekete. 11. Gálántos Patyó. — A szöveg erősen megkopott már, az „egyszeri" esetek részleteire nem emlékeznek. Bálint Sándor Száján с tanulmányában szintén felveti a gyűjtés szükségességét a ragadványnevekkel kapcsolatban : „A helyi ragadványnevek összegyűjtése sok néprajzi és nyelvészeti tanulsággal járna." A téma kidolgozása a csúfolódó versek és a ragadványnevek összefüggését is megvilágítaná. Bálint Sándor említett írásában felhasználja Kálmány Lajos Szeged népe с gyűjteményében található névadatait, és ezzel, továbbá a maga kiegészítéseivel bizonyítja, hogy Száján szegedi telepítés.

7 Akacsi csúfolódó versünkben csupán néhány nevet (Terhös, Csillag, Prágai, Török, Jójárt) fedeztem fel, amely biztos szegedi rokoni kapcsolatokra utal. A Beretka csókái családnév. A többi név sajnos jellegtelen. Míg a folklórgyűjtés főleg falvakra, községekre vonatkozó falucsúfolók óriási változathalmazát hordta össze, nem tartották olyan fontosnak a gyűjtők a személyeket csúfoló versek vagy prózai történetek rögzítését. Más tájról származó falucsúfoló verssel érzékeltetem, hogyan függ össze a csúfoló a magyar prózafolklór szélesebb körével. Berze Nagy János Baranyai magyar 7 Bálint S., Száján. A Hungarológiai Intézet Tudományos Közleményei. II. (1970) 3. sz. július. 88—92. old. 189