A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)
Szigeti György: Az apátfalvi nép táplálkozása. II.
A tejet és tejterméket leginkább a helybeli piacon, vagy a 10 km-re levő Makó város piacán értékesítették. Az elsó' világháború előtt Nagyszentmiklós és Nagylak piacain is sok tejet és tejterméket eladtak a pátfalvai asszonyok. Sokszor kézben vitték a nehéz garabolyokat, különösen dologidó'ben, vagy ha a gazda jobban sajnálta a lovakat, mint a feleségét. Újabban a helyi tejüzembe hordják be a tejet, ahol szakszerűen dolgozzák fel. A tehén tejéből csak nagyon ritkán készítettek sajtot. Ha mégis sor került erre, azt úgy csinálták, hogy a tejet frissen beoltották, majd pedig amikor megalvadt, vászonruhában lecsorgatták, végül pedig lepréselték. A kisfias tehénnek a tejét, amikor az elles után a harmadik, negyedik napon kezdett tisztulni, felforralták és nagy cseréptálban a házbeli és a szomszédokból összehívott gyerekek részére a szoba közepére a földre leterítették. A gyerekek a földön körülülték a tálat és úgy ették az édes savóban megtúrúsodott tejet. Ennek a neve gurácás tej volt. Evés közben a gyerekeket lelocsolták, hogy sok teje legyen a tehénnek. A savót, ami a túró készítésekor visszamaradt, általában nyáron tökkáposzta készítéséhez víz helyett használták. Volt aki víz helyett ivott is belőle. GYÜMÖLCSFOGYASZTÁS Gyümölcsöt leginkább a Maros árterületén termelnek. A tanyák környékén kisebb meggyesek és szilvafák voltak. Régebben az őszibarack kivételével a legtöbb gyümölcsfajtát termelték, bár újabban őszibarack telepítésére is vannak törekvések. Valamikor a meggy mellett legtöbb volt a fűzfaalma, a pogácsaalma, cúkorkörte, árpával érő körte és a nyár derekán érő szilvák. Nemesített almafajta nem igen volt. A cúkorkörtét főként pálinkának főzték ki. Termeltek még sárgabarackot is, de a fája hamar kipusztult. Tutajon hordták Erdélyből az almát a Maruson a lápos olajok. Aszalt szilvát, almát és körtét gabonáért (búzáért, árpáért, kukoricáért) cseréltek. Apátfalván szőlőt is termeltek az árterületen, főleg kadarkát. Újabban az olaszrizling és saszla a legfelkapottabb. Az 1970-es árvíz tönkretette az ártéri szőlőket és gyümölcsösöket. Sokan újra telepítik az árvíz következtében erősen megrongálódott szőlőjüket, gyümölcsösüket, de már korszerűbb keretek között. Többek között őszibarack mellett olyan szőlővel is kísérleteznek, amelyet nem kell majd permetezni. A dinnye termelése nem volt jelentős. A tanya melletti földben vagy az ártéri homokon a legtöbben termeltek, de a tanyaföldben nem szeretett a dinnye, a távolabbi földre meg fontosabb munkák mellett nem értek rá sűrűn menni a dinnye ápolása végett. Nyersen is majdnem minden gyümölcsöt fogyasztottak, de főleg a meggyet, mert az nyáron üdítő volt. A cseresznyét is legtöbbször nyersen fogyasztották, de abból elég keveset termeltek. A szilvából már inkább pálinkát és lekvárt főztek. Aszalni a meggyet, szilvát, körtét és almát szokták. Befőttet — régen úgy mondták, hogy duncot — legtöbbet meggyből, barackból, körtéből, bisalmából (birsalmából) készítettek, illetve készítenek. Voltak, akik félérett állapotban az almát és szilvát is befőzték. Leggyakoribb gyümölcsből készült ételek: a meggyleves, almaleves, büszkeleves, szilvacibere. Az utóbbiban az aszaltszilva mellett aszalt alma, körte, meggy és cseresznye is volt vízben megfőzve, kevés cukorral ízesítve. 144