A Móra Ferenc Múzum Évkönyve, 1972/73-1. (Szeged, 1974)

Szigeti György: Az apátfalvi nép táplálkozása. II.

felvert tojáshoz téföli és kevés lisztet tettek, majd zsírban megsütötték. Jobb volt, ha több volt benne a téföl és kevesebb a liszt. Végül törött paprikával ízesítették. Húsvétra a sonkalében mindig keményre főzték a tojást, de olyankor is, ha munkába vitték szalonna helyett. A régiek egyáltalán nem főzték hígra. Azt tartották, hogy csak uraknak való a híg tojás. A még éretlen tejes kukoricát leginkább a kanászgyerekek sütötték csutkatű parázson, vagy száraz tehéngané parazsán, ritkábban a parhëthan, vagy a kemincében. Augusztus közepétől nagy fazékban főzték a. főtt kukoricát. A fazékban az aljára is tettek friss kukoricahajat, hogy oda ne égjen a kukorica. A szemes kukoricát télen cserépfazékban főzték és újév napjára a legtöbb háznál asztalra került. A néphit azt tartotta, hogy aki újév napján sok szemes kukoricát eszik, annak abban az évben sok pénze lesz. Tavaszi időszakban sokszor pattogattak kukoricát. Különösen böjti időben volt nagy keletje. Nagypénteken a régi öregek csak pattogatott kukoricát és kenyeret ettek. Tököt sokszor sütöttek, különösen télen. A szegények hús helyett is ették. Sütöttek fehér tököt is, de legtöbb helyen csak közönséges takarmánytököt. Nagyon kedvelték a vashajú tököt. Annak olyan kemény haja volt, hogy ki lehetett kaparni, mint egy edényt. Azt tartják, hogy dinnyét kell vetni a sütnivaló tök közé, hogy a méhek a tököt is beporozzák a dinnyéről. Ezáltal a tök is édesebb ízű lesz. Főételnek csak szegényesebb helyen számított, a módosabbak inkább csemegeként fogyasztották. Pirításra jobbára csak tökmagot használtak, a tányérica (napraforgó) magot csak nagyon ritkán. Régebben a savanya káposzta számított a legfőbb savanyúságnak, a savanyú paprika és uborka csak 50—60 év óta vált általánossá és kezdetben ezeknek a fogyasztása is különlegességnek számított. Paraszti családokban a hajába főtt krumplit meghámozva nem szeletelték fel, hogy vöröshagymával és ecettel ízesítsék, — ez csak polgári házaknál volt ismeretes. Ecetes hajmát, viszont magában is készítettek, de olajos hajmát nem. Tavaszi és nyári húsételek körítésére többféle változatban is készítenek salátát. Az egyik, amikor meleg vízzel leöntve hervasztják és fokhajmával, ecettel, valamint törött paprikával ízesítik. Másik változata, amikor téfölösen készítik. Újabban cukros-ecetes vízzel leöntik a megmosott salátát és nyersen fogyasztják. Szalonna, paprikás krumpli, sült és paprikás húsok mellé egyaránt fogyasztják. Vöröscéklából főként télen készítenek salátát úgy, hogy a répát kemencében megsütik, majd meghámozzák, elszelik és legalább egy napig állni hagyják ecetes vízben. A retket csak azóta termelik, mióta a boltokban árusítják a magját. A gombát egyáltalán nem készítették ételnek. Gombaismeret hiányában nem merték megenni. Magában semmiféle salátát nem ettek, de még csak kenyérrel sem. TEJ ÉS TEJFELDOLGOZÁS Alig 70—80 évvel ezelőtt még Apátfalván is általános volt a juhtartás. Legelő is volt bőven, főként a Gyöpugar és a Dali ugar (Haptató) határrészeken. A juhtejet rendszeresen feldolgozták, túrót és sajtot egyaránt készítettek a juhtejből. A juhok fejese a karám egyik sarkában történt, ahol az isztronga hajtó hely volt. A fejesre soros juhot rendszerint kutya terelte az isztrongára. 141