A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Bálint Csanád: A kutya a X–XII. századi magyar hitvilágban

gálatuk mellőzésére nem mutat.

42 Úgy is mondhatjuk: nem találni nyomát annak, hogy a X—

XII. századi magyarok gazdaságában, köznapjaiban a kutya különös szerepet játszott volna. Nem ad útmutatást a szó eredete sem. ,Kutya' szavunk csak a XV. század elejétől ismert, régebben az ,eb' elnevezés volt a gyakoribb. Az okleveles említés félrevezető lehet, mert a legkorábbról a nyugati eredetű agárt ismerjük (1193),

43 míg a bolgár-török eredetű ,kopó' szavunk csak 1238-ban szerepel először,

44 s a XIII. században beköltözött kunok komondoráról jóval később, 1544-ből hallunk először.

45 4. Az elmondottak alapján könnyebb állást foglalni, hogy a X—

XI. századi temetőinkben talált kutyatemetkezéseknél totemisztikus gondolat vagy csak a kedvenc állatnak a halottat kísérő feladata vezette a temetést végzőket. Az előző mellett szólna, hogy egyik X. századi temetőnkben talált állatcsontváz kapcsán Kralovánszky A. a totemisztikus indíttatás lehetőségét is felvetette.

46 (A szerző nyomán hangsúlyoznunk kell a temető régészeti és embertani anyagának, a temetkezési szokásoknak az egykorú magyar leletektől való eltérését.) Az is tény, hogy a kutya esetében ugyancsak felmerült a tőle való leszármazás hitének feltételezése. Gunda B. az ,,eb ágyából született", „ebanyától lett" és hasonló kifejezések gazdag anyagát összegyűjtve totemisztikus hagyományokra, mithológiai vonatkozásokra következtetett.

47 Megítélésem szerint a közölt adatok nagy része — ha „másodlagos totemisztikus képzetnek" minősítjük is — a boszorkánykodáshoz fűződik,

48 s ez óvatosságra int. A boszorkányokkal való kapcsolat magyarázza, miért hangsúlyozzák szólásaink legterebélyesebb csoportjában (a kutyával kapcsolatosak) kizárólag az állat rossz tulajdonságait.

49 A környező népek, s általában, az indoeurópaiak elképzeléseiben a kutya az ördög, a boszorkány megtestesítője, a Rossz teremtménye, az Alvilág őrzője.

50 A magyar babonák boszorkány alakja európai eredetű,

51 éppen ezért a 42 Méri I. szerint (id. mű 43.) még ez is viszonylag sok kutyát jelent. Tény, hogy a XIX. század elején a kalmükök gazdaságában ismeretlen volt a kutya, hasonlóképpen a kecske és a sertés is: Liberov i. m. 134. — A IV—

VI. századi volgai finnek egyik telepén talált állatcsontok közül 1,8% tartozott kutyához. Id. Б. И. Бибикова: Фауна Пекуновского городища. МИА 13. 1950.134. 43 Hankó В.: Ősi magyar kutyák. A Hortobágyi Múz. Kiadványai. 2. Debrecen, 1940. 8. 17. 44 Melich /.; Kopó. MNy. XXVIII. 1932. 96—100. 45 Hankó B. i. m. 8. 46 Kralovánszky A., Szarvasmarha temetkezés a honfoglalás korából. Magyar Mezőgazd. Múz. Közi. 1964. 171—182. 47 Gunda В., A totemizmus maradványai a magyar táltoshagyományban. DMÉ. 1957. 70—71. 48 Kertész A/., Szólásmondások. Budapest, 1922. 91, O. Nagy. G.: Mi fán terem? Budapest, 1957. 200—201. 49 Szabó E., A házi állatok a magyar szólásokban. MNyőr XXIII. 1894. 63, Prikkel M., A „kutya" a magyar szólásokban. MNyőr XXIV. 1895. 27—33, 71—77, 264—270, 304—312, Rakonczai F., A „kutya" szó nyelvjárásunkban. MFM Néprajzi Adattár 112—68, O. Nagy G. id. hely. 50 Cerberus the Dog of Hades. The History of an Idea by M. Bloomfield, ismerteti: Osztern S., Ethn. XVII. 1906. 256—259, Heller В.: Mephistopheles mint kutya. Ethn. XX. 1909. 203—204, Scherath, В., Der Hund bei den Indogermanen. Paideuma, VI. 1954. 25—40, Миллев, В. Ф., Значение собаки в мифологических верованиях. Древности, VI. 1876. 209. 51 Solymossy S., A magyar ősi hitvilág. Magyarság Néprajza, IV. 376—377, és Nagy Ilonka szíves tájékoztatása. 52 pl. Nagy J., Bács megyei mesék és népmondák. Ethn. IX. 1898. 140, Sztancsek J., Privigye vidékén gyűjtött babonák, babonás szokások és házi gyógyszerek. Ethn. XX. 1909. 244, Bálint S., Szeged-vidéki babonás történetek. Ethn. XLI. 1930. 49, Szűcs S., Boszorkány-történetek a Nagysárrétről. Ethn. XLVII. 1936. 154, stb. 311