A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Szigeti György: Az apátfalvi nép táplálkozása. I.

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 197111 AZ APÁTFALVI NÉP TÁPLÁLKOZÁSA I. SZIGETI GYÖRGY Apátfalva község Makótól mintegy 10 km-re keletre, teljesen sík területen, a Maros folyó jobb partján fekszik. Nevét onnan kapta, hogy a középkori Apátfalva (Pothfalua), amiről már 1332-ben történik említés, minden bizonnyal a csanádi bencés monostor apátjának tulajdona volt. Érdekes, hogy a nép ma is Pátfalvának vagy Pátfolvának nevezi. A török hódoltság idején teljesen elpusztult falu az 1690-es években újra népesedni kezdett és egy települést alkotott Ujcsanáddal, a mai Magyarcsanáddal. Apátfalvát 1751-ben az aradi kincstári uradalomba osztották be. Lovász Mihály uradalmi kormányzó 1752-től 1756-ig mintegy 50 magyar családot telepített a környékről: Anyás, Földeák, Makó, Mindszent, Orosháza, Szeged, Szele, Szent Anna, Szent Márton, Tápé, Vásárhely helységekből. A község 1760 körül új települtekkel is szaporodott, a Jászságból, valamint Gömör, Heves, Hont és Nógrád vármegyékből. Csanádtól való különválása 1762-ben történt.

1 Mint általában a dél-alföldi telepes faluk, Apátfalva is szabályos településformájú.

2 Földje kevés kivétellel kiváló termőföld, lakói pedig nagyon szorgalmas és a legnagyobb részben földművelésből élő magyarok. A község határának területe 10 306 kat. hold

3

, lakóinak száma az 1900. évi népszámláláskor 5318,

4 az 1960-as népszámlálás szerint pedig 5580. A TERMELŐ GAZDÁLKODÁS ÉS A TÁPLÁLKOZÁS ÖSSZEFÜGGÉSEI APÁTFALVÁN A táplálkozás, mint az anyagi kultúra szerves része, szorosan összefügg a mezőgazdasági termeléssel. így van ez Apátfalván is, ahol a zömében paraszti munkából élő lakosság mindenkor tudatában volt a kiváló minőségű pátfalvai fődek értékének. A múlt század 90-es éveiben törték fel a ma is Gyöpugar-пак nevezett és korábban legelőként hasznosított határrészt, ami szinte egyik napról a másikra véget vetett az addig virágzó juhtenyésztésnek. A feltört legelő helyén is, mint a falu határának többi részén (Kakás ugar, Püspök ugar, Dali ugar, Kisjárandó, Nagyjárandó, Halësz, Kenderfőd), a századfordulóig külterjes gazdálkodás folyt. A két főtermény a búza és a kukorica. Ezek mellett kisebb mennyiségben őszi árpát, zabot, takarmány1 Borovszky S., Csanád vármegye története Takáts L., kz apátfalvi nyelvjárás, Csanád vármegyei Könyvtár 7. Makó, 1926. 2 Eperjessy K., A magyar falu története, Gondolat Kiadó. Bp. 1966. 3 Magyar Statisztikai Közlemények Új sorozat 1. A magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása. Bp. 1902. 340. 4 Magyar Statisztikai Közlemények Új sorozat 2. A Magyar Korona országainak 1900. évi népszámlálása, Bp. 1904. 678. 14* 211