A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)
T. Knotik Márta: Keresztszemes szőrhímzések a Délalföldön
Viski Károly a Magyarság néprajzában ugyanezt a képet közli 10 . Újabb képet Ortutay Gyula közöl 1941-ben megjelent könyvében, hasonlóan szűkszavú szöveggel 11 . E hímzésekről elsőnek Palotay Gertrúd 1940-ben ír bővebben 12 : „Egy- vagy több színű szőrös gyapjúfonallal hímeznek párnavégeket, lepedőszéleket. A minta többnyire sűrűn egymás mellé varrt virágokból áll, melyek hullámvonalas elválasztó csíkok két oldalán helyezkednek el. Az egyöntetű felületek szálánvarrottal vannak hímezve oly szorosan, hogy az öltésmód alig állapítható meg. A rézsútos sorokat keresztszemekkel varrják ki." A Néprajzi Múzeum munkaközössége 1954-ben írja róluk 13 : „házilag festett gyapjúval varródtak a körülbelül a XIX. század elejéről való orosházi hímzések is: keresztöltéses virágaik mértanias jellegűek." 1955-ben Nagy Gyula 14 , Palotay Gertrúdot idézve hozzáteszi: „az 1940-es években az orosházi párnavég 3 mintáját sokszorosítottam s az iskolákon és kézimunkaüzleteken keresztül felújítottam. Sajnos a II. világháború tervünket meghiúsította". Fél Edit munkáiban 15 időrendben is az elsők között említi a szőrhímzéseket. Az „alföldi hímzőkultúrának nem sok tárgyi emléke maradt. Ezek közé tartoznak a „szőrös" párnák, melyeket a XVIII. században, sőt talán még korábban készítettek... Időben és térben nincsenek messze a most említett varrásoktól az Orosházán és környékén készített hímzések" 16 Megemlíti e keresztöltéses és szabadrajzú gyapjúhímzések igen jelentős és nagyszámú csoportjának feldolgozatlanságát is 17 . Reméljük, hogy a Dél-Alföld keresztszemes szőrhímzéseinek ismertetésével hozzájárulhatunk alföldi hímzőkultúránk megismeréséhez. Az általunk bemutatásra kerülő szőrös párnavégeket vászon, fonal, mustra, ki varrás, színezés és megvarrás szerint vizsgáljuk. Eddigi gyakorlatunk szerint darabjainkat folyamatosan számoztuk és e számozást alkalmaztuk a képeknél, valamint az anyag-elemzési táblázatnál (1. 209. o.) is 18 . Tárgyleírásainknál elsőnek a gyűjtési helyet jelöljük meg. A mustrák leírása után a tárgyak méretét, őrzési helyét, leltáriszámát, gyűjtőjét, a gyűjtés idejét és a tárgy eddigi közlését tüntetjük fel. Elsőízben itt vált lehetővé a vizsgált párnavégek teljes képanyagának közlése. A vizsgálandó keresztszemes szőrhímzések gyűjtési helyük és jellegük alapján két csoportra választhatók. Ezért a Hódmezővásárhelyen és Makón gyűjtött darabokat — a szabadrajzúakhoz 19 hasonlóan — vásárhelyi gyűjtőnév alatt tárgyaljuk, a többit pedig — orosházi párnavégek címen — külön. 10 Győrffy I.— Viski K., A magyarság néprajza Bp. 1934 XLIV. (a 14. darab). 11 Ortutay Gy., i. m. 1941. 309 (a 17. darab). 12 Ferencz K.—Palotay G., Hímzőmesterség. Bp. 1940 48. 13 Magyar népi díszítőművészet. Bp. 1954. 19. és 136. színes kép (a 14. darab). 14 Nagy Gy., Orosházi párnavégek. Emlékkönyv. Orosháza. 1955. 278. A munkában Nagy Gyuláné is részt vett, aki részben a mustrákat másolta, részben az öltéstechnikát betanította. 15 Fél E.—Hofer T.—K. Csilléry K., Hungarian Peasant Art. Bp. 1958. 61. Fél E„ i. m. 1964. 18. 20. Uő. i. m. Népr. Ért. 1965. 228. 16 Fél E.—Hofer T.—Csilléry K, A magyar népművészet. Bp. 1969. 67. 17 Ennek hiányát „mintagyűjteményével" kívánta pótolni a Népművelési Intézet. Varga M., Alföldi szőrhímzések. Bp. 1968. 18 Az általunk közölt képeket Készei Péter {\—8. 10. 12. 13. 15. 18. 21. 25.), Francisczy József (9. 14. 16. 17. 20. 26. 27.), és Szabó Jenő (11. 19. 22—24.) készítette. A táblázathoz felhasznált irodalom: Szemmáry L., Kötéstan. Bp. 1959. Gyimesi /., Textilanyagok fizikai vizsgálata. Bp. 1958. Az anyag és sodrat meghatározást Készei Péter végezte. 18 Ezeket szerző közölte a MFMÉ. 1970/1 kötetében ; a további összehasonlitásoknál külön nem hivatkozunk e cikkre. 186
