A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)
Kelemen Ferenc: A „Makó” név közmondásainkban
kívül hagytak. Mindezek felett: 1217-ben — az 1247-ben kiadott királyi oklevél tanúsága szerint — a mai Makó helységnek Vlnuk 5 később Wewlnek % (olv. Völnök, majd Vőnök ~ Vőnek) volt a neve. Ezt a települést 1270 körül a Csanád nemzetségből eredt Kelemen ős ivadékának, Izsáknak fia: Makó bán örökölte. 7 Egy 1299-ben kelt királyi oklevél így nyilatkozott erről a helységről : „Felvelnuk que moderno Makofolua vocaretur." 8 Tehát Vőneket „újabban" Makófalujának kezdték nevezni. Makó bán nyilván emberséges érzülettel volt jobbágyai iránt, akik a falut róla nevezték el Makófalujának. Makó bán leszármazói 1332-től a makófalvi Makó nevet használták, a család 1581-ben történt kihalásáig. Érdekes, hogy Makófaluja ~ Makófalva név az ősi Vőnekkel szemben csak nehezen szerzett kizárólagos használati jogot. Még Mátyás korában kelt oklevelek is több ízben említik Vőneket és Makófalvát felváltva. Az utóbbi végéről a „falva" szócska idővel lekopott és 1500-tól kizárólag Makó néven szerepel ez a település az adólajstromokban és oklevelekben. A Makó — Jeruzsálem ismert közmondás keletkezésével és változataival régebben több újságcikk is foglalkozott. 9 Az akkor Makón megjelenő Maros szintén név nélkül ismerteti a Pesti Hírlap cikkének tartalmát, mely a makaiakat nyilván közelről érdekelte. A pesti cikkben olvashatjuk, hogy II. András 1217-ben keresztes hadat vezetett a Szentföld visszafoglalására. Midőn serege elvonult, Budán mintegy 250 főt kitevő rabló-lovag banda verődött össze, mely a várost és környékét rövidesen mindenéből kifosztotta. Mikor a király és hadai hazatértek a sikertelen vállalkozás után, a közben öltözetet cserélt martalócok dicsekedtek leghangosabban a szentföldi harcok során véghez vitt vitézi tetteikkel. A cikk szerint ezek a haramiák Makóra is eljutottak, és hónapokon át harácsolva sanyargatták a falut és környékét. A makaiak azonban átláttak a hazug mesén, és így szégyenítették meg a leleplezett kérkedőket, akik a Szentföldnek táján sem jártak: „Dejszen ecsém, messze van ám Makó Jeruzsálemtől!" Az előadottakból nyilván kitetszik, hogy a pesti „újdondász" az akkor is közismert szállóigéhez egy minden tekintetben naiv és történetiségében valótlan szöveget eszelt ki, erőltetett csattanóval. — A pesti eredetű cikk makai ismertetője a továbbiak során elmondja, hogy a makai köztudatban még az alábbi változat is fűződik a Makó-Jeruzsálem szállóigéhez: A hajdani, vasút nélküli világban a Kisasszony-napi radnai búcsúra a szegedi franciskánus barátok buzdították és vezették a makai híveket. Tizenhat ekhós kocsi szállította a Mária-tisztelőket Radnára, ahogy akkor mondták: a jeruzsálemi búcsúra. A vezér-kocsin elöl a búcsúkeresztet vivő olvasós ember halkan mormolta a rózsafüzért, a hátsó, rugós ülésen pedig két piros arcú, kövér barát olvasta nekik az aznapra előírt imákat. A 16. kocsi zárta be a hosszú menetoszlopot, ezen is két barát ájtatoskodott a hátsó, kényelmes ülésen. Bagaméri és Horváth sógor tiszteletből szállították a barátokat. A háromnapos búcsú sok-sok lelki haszonnal telt el Radnán. A búcsúsok közül 14 kocsi meg a százra menő gyalogos tíz nap múltán vissza is tért Makóra, de a barátok kocsisaikkal együtt még napok múlva sem érkeztek haza. Nem csoda, hisz a barátoknak sok megbeszélni valójuk akadt a radnai konfráterekkel. A két fuvaros sógor is jól érezte magát a híres kolostorban, mert étellel-itallal bőven ellátták őket a radnai atyák. A hitestársak azonban Makón már alig várták a gazdákat, és ki tudja milyen úti veszedelmekre gondoltak, mikor végtére megkerültek a dezentorok. A barátokat •' Dl. 322. 5. 6 1256=ÁUO VII. 242., 1323 =ÁUO II. 108. és Haz. Okm. V. 366. 7 Reizner /., Makó története. Szeged, 1892.; Dudás: Századok 37, 472. Borovszky S., Honfog8 Mon. Strig. II. 469,1. még ÁUO VII. 429. Győrffy, I. 863. 9 Pesti Hírlap: 1888. II. 25. (név nélkül); Maros: 1888. III. 4. (п. п.). 170
