A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)
Kelemen Ferenc: A „Makó” név közmondásainkban
rendre letették a makai parókián, de ott is eltöltöttek egy kis időt, mert a plébános úr néhány pohár borral leöblíttette velük a hosszú út porát. Mindkét jámbor fuvaros kissé kapatos lett, amint felcihelődtek a kocsira, el is szunnyadtak. A lovak azonban tudták a járást és hazavitték gazdáikat. A kocsizajra az asszonyok is előkerültek, és mérgesen kérdezték: „Hol a pokolban jártak kendtek ennyi ideig?" ,,Hát hol jártunk volna" — fordította visszájára a bátrabbik a kérdést. „Messze van ám Makó Jeruzsálemtől!" zárta le a másik a vitát — Radnát értve Jeruzsálemen. Azóta gúnyosan hangzik Makón, ha valamit a Makó és Jeruzsálem közti távolsághoz hasonlítanak. Paraszti humorral kifundált történet ez, melynek jóízű csattanója az idézett szállóige. Ugyancsak Makón, az 1888-ban megjelenő Maros hetilap tárca rovatában Szél Ákos szerkesztő írt az eddig több oldalról tárgyalt közmondás keletkezéséről. 10 Említi, hogy a szállóigét általában Makó városra vonatkoztatják. Szirmay Antalra hivatkozva bizonyítja, hogy a közmondás az 1217-ben lezajlott keresztes hadjáratban résztvett, kótyagos Makó vitézzel kapcsolatos, aki a soktornyú Spalato láttán már a Szentföldön képzelte magát, s bár attól még messze volt, ,,vivo incalescens" ,lelkes hangulatban' hálát adott Istennek azért, hogy a szent városba vezérelte. A fentiekből megállapítható, hogy a világhírű makai hagymakultúra mellett a tárgyalt közmondásnak is köszönhető, hogy Makó neve szerte e hazában közismertté vált. A XVIII. században Makóra áramló élénk bevándorlással áll szoros kapcsolatban a következő két szólás: „Makóra gondol'''' és „Makóra költözött.'' 1 Ezeket Makón Földeákon, Hódmezővásárhelyen és Leién még ma is lehet — főleg öreg emberek szájából — hallani. Az elsőt olyan szórakozott emberre mondják, aki nem arra gondol, amit tennie kellene és elvéti a dolgát, hibát hibára halmoz. Hiányzik eljárásából figyelmének az adott tárgyra való összpontosítása. — A másodikat olyan személyre alkalmazzák, aki addig-addig halogat valami tennivalót, míg a halál meggátolja annak megvalósításában. Mielőtt cselekedett volna, meghalt, — „Makóra" költözött. Jóllehet évekig az áttelepülés gondolatával foglalkozott, de nem tudott dönteni. A halál azonban gyorsabban határozott, mint ő, mert ehelyett, hogy Makóra hurcolkodott volna, a helybeli temetőben kellett kikötnie. 11 A hagymás városban közismert mondás: „Makóra, ha rossz vagy!" Ezt a szállóigét Szirbik Miklós említi legelőször 1836-ban, sokáig kéziratban rejtőző krónikájában, de feltehető, hogy már jóval előbb közszájon forgott. A XVIII. században a közeli környékről a természetes szaporodást jóval meghaladó rajok települtek Makóra. Ugyanis az akkori püspök-földesurakkal (Nádasdy, Falkenstein, Engl, Kristovich) elég kedvező úrbéri szerződések köttettek, s ennek következtében Makón a jobbágyi sors könnyebb volt, mint a világi domíniumokon. Ezért valóságos népvándorlás indult meg Makó felé, persze, a jövevények nem a legkifogástalanabb erkölcsű rétegből verbuválódtak. Valószínű, hogy valamelyik szomszédos birtokon keletkezhetett ez a szólás-mondás, és alkalmazták is olyan egyénre, akitől a község szívesen megszabadult volna, — esetleg meg is szabadult. A dolgokról különben Szirbik így vélekedik: „Úgy látszik, hogy ezzel a tsúfolódók azt akarják jelenteni, hogy Makó minden rosszat bevesz. Igaz, hogy ide sok gyülevész nép tódult elejétől fogva, de aki egyszer ide jött, nem igen megy el innét. Ez az oka a város oly szaporán való nevekedésének. (1717-ben 500, 1786-ban 9 ezer lakos élt itt.) Ez Makónak ditsőségére válik és azt mutatja, hogy itt az élés módja könnyebb, mint másutt. Az említett közmondásra hát mi Makaiak a tsúfolódás és irigység bélyegét ütjük és annak az ellen10 Ua.: 1888. V. 28. 11 Sirisaka A., Közmondások könyve. Pécs, 1892. 134. 171