A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Kelemen Ferenc: A „Makó” név közmondásainkban

A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1971/ ! A „MAKÓ" NÉV KÖZMONDÁSAINKBAN KELEMEN FERENC (Makó) Makó nevét az ország minden részében sokkal többen emlegetik, mint a hasonló magyar városokét. Ez elsősorban a világhírű hagymának, de nem kis mértékben egy közmondásnak is köszönhető. Helységnevek jelzős szókapcsolatainkban garmadával jelentkeznek. Ezekben mindig a helynév a jelző, a jelzett szó pedig valamely ottan híressé vált tárgy, termény vagy készítmény: pl. halasi csipke, pozsonyi kifli, makai hagyma, túri süveg, selmeci pipa stb. Közmondásainkban, illetve szállóigéinkben azonban helységnevek csak elvétve szerepelnek pl. „Egyszer volt Budán kutyavásár", „Bekukkant, mint Bolond Istók Debrecenbe", „Ott vagyunk, ahol a mádi zsidó", vagy „Pislog, mint a miskolci kocsonya." A fentiekkel ez enemű sorozatot nagyjából ki is merítettük. „Messze van, mint Makó Jeruzsálemtől" közmondásunkat itt azért nem említem, mert az eredetében — a közhiedelemmel elleniében — nem Makó helység, hanem egy Makó nevű vitéz nevét örökíti meg az utókor számára. Ez az utóbb említett mondás egyike a legrégibb magyar szállóigéknek. Első ízben Baronyai Decsi János Görög-latin-magyar közmondások с művében

1 találkozhatunk vele ebben az alakban: „Oly messze vagy tőle, mint Makó Jeruzsálemtől." Geleji Katona István protestáns énekes könyvének

2 harcias hangú ajánló soraiban ezt írja: ,,A pápista szerzetesek Jézus Krisztustól annyira estek, mint Makó Jeruzsálemtől." Szirmay Antal első hazai közmondásgyűjteményében

3 a Baronyai Decsi János-féle formát szó szerint átvette. Tóth Béla így idézi a közmondást: ,,01y messze tőle, mint Makó Jeruzsálemtől".

4 Ez utóbbi szerző Szirmayra való hivatkozással úgy beszéli el a szállóige keletkezését, hogy mikor II. András 1217-ben indított keresztes serege Dalmáciába ért, egy Makó nevű ittas vitéz Spalato város sok tornyát meglátva azt hitte, hogy már Jeruzsálembe ért. Mikor ebbeli véleményét boros fővel nyilvánította is, a körülötte álló hadfiak között nagy derültséget keltett, mert bizony attól még nagyon messze volt. A köztudat tehát II. András idejére helyezi a szállóige keletkezését. Tóth B. említett kötetében a közmondás születésének más változatát is hozza. Eszerint a mondás onnan eredne, hogy mikor II. András kereszteseket gyűjtött, a makaiak [!] azt mondták, „nem megyünk, mert Makó igen messze esik Jeruzsálemtől." Bíráló szemmel nézve a két változatot, az elsőt illetőleg nem lehet kifogást emelni, mert az adott és való keretek közt így is történhetett. A másik forma beállítása már sántít. Az említett helység ui. a XIII. sz. elején Vőinek néven csak 20—30 portát számláló falucska volt, amit a hadat gyűjtő király toborzói valószínűleg figyelmen 1 Baronyai Decsi, J., Adagié Graeco-Latine-Hungarica. Bártfa, 1598. 203. 2 Geleji Katona /., Öreg gradual. Gyulafehérvár, 1636. 3. 3 Szirmay, A., Hungária in parabolis. Buda, 1804. 129. 4 Tóth В., Szájról szájra. Bp. 1895. 15. 169