A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Inczefi Géza: Művelődéstörténeti emlékek Szeged múltjából

helytörténeti kutatás első jelentkezése Szegeden. Kár, hogy iparkodása a szándéknál megrekedt, és nem dolgozta fel az akkori gazdagabb szegedi levéltárat. Az első szegedi színelőadásokat a gimnázium tanulói rendezték 1723-tól kezdve az iskolában, majd 1735-ben deszkaépületet emeltek az előadások céljára. 1800-ban új színházat építtet a város, és ettől kezdve az ország nevezetes színészei sűrűn megfordulnak a városban, amint ismeretes. Még ugyanebben az évben Kelemen László társulata tart előadásokat. Gyakran szerepelnek itt a híres kolozsvári színészek. A szegedi közönségnek jó híre támad országszerte, így legünnepeltebb színészeink is szívesen keresik fel a várost. Néha egymással versengenek a társulatok Szegedért. 1830. március 18-án P. Horváth Dániel „fő Strázsa Mester az Országos Teátrális fő Biztosság Tagja" Kolozsvárról felhívással fordul Szeged városához, és ebben jelzi, hogy Ujfalusi és Udvarhelyi igazgatása alatt levő színészek készülnek Szegedre, és a város támogatását kéri. A felhívás egyebek mellett a színészet szervezésére és támogatására vonatkozó intézkedésről nyújt felvilágosítást: „Azon Haza fiúi kötelességemnél fogva, melly az ezen Nemes Haza Tekéntetes Státusai és Rengyei akkori Bizodalmából ered, a midőn a Tisztelt Státusok és Rendek az 1811 -ki ország Gyűlésen a Nemzeti Játék Szin Fő Biztosságának Egyik tagjának ki nevezni méltóztattak, mindent elkövettem addigis, a mi ezen Nemzeti Interest elérésére tehettségemben állott. ... Nagy bizodalommal és tisztelettel bátor vagyok a Tektes Polgár Mester úrnak, és a ... Tanácsnak az ezen Nemzeti Varasunkból a közelebb jövő április fogytán innen ki induló Nagy Theatrális Társaságnak azon Részét, melynek Igazgatói Ujfalusi és Udvarhelyi Szín Jádzók lesznek, oly kérelemmel ajánlani, hogy ezeknek az ezen nyárára ottan teendő Theatrális elő adásokat... meg engedni és meghatározni méltóztasson" (uo.). A város szívesen fogadta neves színészeinket, amint ez az 1830. február hó 29-én tartott tanácsülés irataiból kitűnik. Kár, hogy az előadásokról, az előadott darabokról nem maradt fenn feljegyzés. A hivatalos iratokban nem találunk feljegyzést arról, hogy az egyszerű szegedi nép részt vehetett-e régen a színház előadásain, de biztosan állíthatjuk, hogy a belépőjegyek árát nem az ő keresetükhöz mérték. Ezért számukra főleg a tánc és a zene nyújtott szórakozást. Ezekben az iratokban a szegény nép életéről, szórakozásáról kevés szó esik. Csak az adózók, porciózók, közmunkák listáján találkozunk a halászok, pásztorok, szolgák és más szegény emberek nevével. Ezért egy-egy ritka adat annál becsesebbnek mondható. Tudjuk, hogy a házaknál összejött a fiatalság, és hamar táncra perdült, de ezeket a „kurta bálokat" a múlt század közepén szigorúan tiltották, mert a „közerkölcsiséget" rontották. Inkább a kocsmákban engedélyezték a táncot, de ott sem volt zavartalan a mulatságuk. Erről olvashatunk egy 1750 körüli időből származó iratban, amelyben a „policáj-kommiszáriusok" arról panaszkodnak, hogy a kocsmákban tartott bálák sok gondot okoznak nekik. Panaszukban emellett néhány értékes adatot nyújtanak e mulatságokra vonatkozóan: „Mint hogy a Farsangi Napok következnek, és a kórtsmák nem hogy fogynának, hanem bőven szaporodnak, majd mind ez szokásban vagyon, hogy a leg alábbvaló, és leg Tzodarabb Kórtsmában is a Lámpást kifüggesztvén, ha ámbár Duda szónál is, még is Bálát tartanak, mivel a mellett az Privilégium mellett, rögveiig Devernyézhetnek, az Hlyen Helyeken pedig leg inkább a Szóiga, Szolgálók, Kocsisok, Béresek és más Gyülevész Nép szokott meg akadni, számtalan rendetlen tselekedeteket követni, és az által Gazdáiknak Elöljáróiknak unalmas sok bajt, és hátramaradást Szőrzeni" (SzL. Ti. 1750 k.). A múlatás itt tehát dudaszó mellett folyt, és a kifüggesztett lámpás mellett reggelig tarthatott. Ez volt a hivatalos jele annak, hogy benn engedélyezett tánc van. Úgy látszik, hogy a duda már lenézett hangszer kezdett lenni ebben az időben nyilvános helyen, a város kocsmájában. Ez inkább már csak a szegények hangszere 10 A Móra F. Múzeum Évk. I. 145