A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1971. 1. (Szeged, 1971)

Inczefi Géza: Művelődéstörténeti emlékek Szeged múltjából

ebben az időben. — Egy 1760-ból származó iratból arról értesülünk, hogy a hegedűsök nagyon keresett muzsikusok Szegeden meg a vidéken tartott mulatságokon, és a kontárokkal szemben jogaikat is igyekeznek megvédeni. Ebből az iratból egyben néhány korabeli szegedi hegedűs nevét is megismerhetjük: ,,némelly Deákok, úgy nem külömben holmi jött s ment csavargók, nem gondolván musikálásunktól való portiózásunkat... ide a Városra jönnek, és musikálásokat ideigh óráigh gyakorolván Kenyerünket és életünk táplálását el foglallyák ... jelesül pedighlen egy vitéz nevű több valaha Deák társaival, ki 8, vagy 9. esztendőktül fogva imit, amott, de legh többet a városban csavarog, bizonyossan tudgyuk hogy sehul sem portiozik, nékünk pedighlen, ha az Legh közelebb való hellységekről, úgy mint Dorosman (halgatunk az városokrul, mint Temesvár, Zombor s más városok) nem szabad musikálnunk, hanem csuppán csak az oda való portiozó Lakosoknak ... mélly alázatossággal instálunk, méltóztassék ebben is atyaj protectióját mutatni, és az ollyan idegen jött ment csavargókat, úgy nem különben Deákokat, a kik sem nem portioznak, se Nemes Város Köz terheit nem viselik, más más városoknak szokása szerint is musikánk exercitiumátul [gyakorlásától] megh inteni ... Dunaj Ferencz, Boldizsár István több portiozó Hegedűs társaival (SzL. Absque cons. 13/56). A kérvényt előterjesztő hegedűsök már adót fizetnek, porcióznak ebben az időben foglalkozásuk után. Ellenfeleik a félbe maradt diákok, akik színészkednek, tanítóskodnak meg muzsikusok is, ha rákényszerülnek. Egy régebbi, 1732-ből való iratból a szegedi muzsikusok névsorát még kiegészíthetjük; érdemes a nevüket megörökíteni: Nadó Ádám és fia, Baki, Konkoly, Tápai, Hegedűs Jankó, Bakró, Zsiga, Bódi, Bánya Ferenc, Kozák, Győri, Cibak, András Istók cigányok a nép mulattatói ebben az időben, (uo. szám nélk.). A hegedűsökről Szegeden egy 1745-ből származó irat is említést tesz. Ez egyben arról is tájékoztat, milyen játékokat kedveltek ebben az időben. Néhány perbefogott személy jellemzéseként ezt olvashatjuk: „Bács vár megyei militaris Tisztekkel kártyázván, koczkázván, kuglizván, és bizonyos rossz Személlyekhez magokat tsapván ... minden nap magokat hegedültetvén, egész egy holnapig dobzottak". Úgy látszik, hogy a hatóságoknak nagyon rossz véleményük volt a kockajátékról, mert egy 1739-ből származó iratban az olvasható, hogy a kockások és a vásári tolvajok egy húron pendülnek (SzL. Ti. 1739. és 1745). Természetesen ezek már nem a szórakozást szolgálták foglalkozásukkal, hanem a könnyű pénzszerzésre törekedtek. A nép régi életéről kevés adattal rendelkezünk, ezek is hiányosak és megbízhatalanok. Éppen ezért minden olyan adat becses számunkra, amely életüket valamilyen oldalról megvilágítja. 146