P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

legetik a céhiratok. 1791-ben elveszi mestere lányát, átveszi apósa műhelyét és mesterré lesz.

139 Kiváló technikai tudással, finom arányérzékkel, jó formakultúrával készített művei a hazai viszonyokhoz alkalmazott, Bécsen átszűrt francia stílusirányzat, az empire jeles alkotásai. A Csongrád megyei Prandtner-művek ötvösségünk kutatói előtt ismeretlenek voltak. A magyar ötvösség kiváló ismerője, Kőszeghy Elemér is csak 1800 körüli és XIX. sz. eleji alkotásait ismerte. Művészetének újabb méltatója, Bóka Lászlóné tanulmányában e korszakban készült, az Iparművészeti Múzeumban levő műveit tárgyalja.

140 A kiskundorozsmai r. k. templom ezüst cibóríumkelyhe (T. 70) azonban felirata és bélyege szerint 1792-ben készült, tehát a mesternek igen korai alkotása, melyet ötvösmesterré avatása után követő évben készített. A kehely domború, magas talpát gyöngysor díszíti, balluszteres, öntött nódusát pedig a szárba illeszkedésnél vésett, szív alakú motívumokból álló levélsor. Kupája sima, fedelén megismétlődik a talp gyöngysoros dísze. Gombján görög kereszt. A takarékosan alkalmazott, de jól elhelyezett díszítmény és a cibórium kitűnő arányai egyszerűségében is monumentálissá teszik ezt a művet, Prandtner József egyik legszebb alkotását. A szentesi görög kel. templom két ezüstörökmécse

141 beütött M. évbetűje szerint 1800 körül készülhetett (25. T. 439). Ezen örökmécsek váza alakú teste szögletekben megtört vonalú, a kannelúrák helyén köpenyük áttört, fülük háromszögletes. — Formamegoldásban finomabb a szentesi görög kat. templom L. évbetűvel jelzett, 1796-ban készített két ezüstörökmécse (T. 440),

142 melyeknek testét talppal látta el a mester. Az előzőleg leírtakkal csaknem egyformán díszített örökmécse ezáltal karcsúbb, elegánsabb formájú. — 1971-ben vásárolta meg a Móra Ferenc Múzeum Prandtner József finom vonalú fedeles kancsój át (Ltsz. 71.1.1.), mely talpán beütött ötvösjegye szerint 1823-ban készült Oexel Antónia, [sz. 1795] Szilber szegedi főbíró unokája számára. A talpas kancsó empire formaadású. Körte alakú testének alsó része kannelurázott, füle kecses lendülettel a száj fölé emelkedik. Csuklós fedelén trébelt palmettadísz. A kisteleki (26. T. 86.) és szentesi r. k. templomban található (T. 436) hitelesítő bélyegük szerint 1832-ben készített ezüstfüstölők arra engednek következtetni, hogy a XIX. sz. első felében a Prandtnerek a szériagyártással is megpróbálkoztak. A két füstölő talpas váza alakú formája terjesen megegyező, csak a fülek elhelyezése és a trébelt díszítés tér el egymástól. A díszítmény a füstölő teljes alakját elborítja, a kistelekin felfelé fordított palmetta, stilizált levélmotívumos gyöngysor, a szentesi 24. (T. 13) Kehely aranyozott ezüst Pasberger Ferenc, XVIII. századvége, Pest Csongrád, róm. kat. temp. Kőszeghy E. 75. Bóka L.-né, Az Iparművészeti Múzeum Prandtner-ötvöstárgyai. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyvei Bp. 1954. 154—161. Patakyné 284. Patakyné 284. 42