P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

példányon fogsoros dísz alatt lefelé fordított leveles palmettasor, akantuszöv és szívpalmettasor látható. Az áttörések a kisteleki füstölőn a palmettasorok között létrejött hézagok, a szentesin pedig cseppalakúak. Mindkét füstölő Prandtner J. XIX. sz. eleji műveinek átlagszínvonalán mozog éppúgy, mint a kisteleki r. k. templom tulajdonában levő (27. T. 85) és a kiszombori r. k. templom naviculája (T. 95), melyek bélyegük szerint 1832-ből származnak. Mindkét navicula szériában készített forma, igen csekély eltérés figyelhető csupán meg a talpon a stilizált virágöv-mintában, a nódus gépi recézésében, a test trébelt, stilizált virág- és leveles mintáiban, amelyek a kiszombori naviculán neobaroßkos kartusokba vannak elhelyezve. A kisteleki navicula fedelét két nagy vésett szívpalmetta, a kiszomboriét egy szívpalmetta és vésett leveles virágmotívum díszíti. Az egyszerű, jól kiegyensúlyozott formát elborítja a díszítés, mely törekvés már az 1820-as évek végén jelentkezhetett Prandtner művészetében a pesti Történeti Múzeumban őrzött, 1829-ben készült, domborított, urna alakú vázájának tanúsága szerint.

143 Ismeretlen, K. mesterjegyű

144 pesti mester 1816 körüli időből származó, jeles aranyozott ezüst kelyhét őrzi a kiskundorozsmai r. k. templom (28. T. 75). E kehely kerek magas talpát babérkoszorús öv felett szépen trébelt rózsacsokrok és búzakalászkötegek ékesítik. Váza alakú nódusán ugyanilyen dísz és álló levélsor. Kupakosarát átkötött búzakalász-köteg, pálcatagon átcsavart szalag és füzéres szalagcsokor díszíti. A kupakosár kiképzése gazdag és jól elhelyezett díszítményü. A kehely a bécsi copf hatását mutatja. Antonius Müller pesti mester munkásságát öt mű képviseli Csongrád megyében: egy kehely (T. 435), egy lándzsa (T. 442), egy kanál (T. 443) és egy csillag (T. 444) a szentesi görög kel. templomban és egy örökmécs (29. T. 81) a kiskundorozsmai r. k. templom tulajdonában. — Szakirodalmunk eddig a mesternek három művét ismerte: sajka alakú sótartóját és kanalát (a Nemzeti Múzeumban), valamint a józsefvárosi plébániatemplomban levő örökmécsesét. Antonius Müller nevét a céhiratok 1794—1815-ig emlegetik.

145 A szentesi görögkeleti templom L évbetűs aranyozott ezüstkelyhe 1796-ban készült, kecses arányú, leegyszerűsített empire formaadású. Gyöngysorral, trébelt álló levélsorral, karéjokban elhelyezett, stilizált virágokkal díszített talpa, álló akantuszleveles, gyöngysorral szegett, jól formált balluszteridomú nódusa, szépen trébelt, akantuszleveles kupakosara a hazai empire jeles mesterének mutatja Müllert. A szentesi görögkeleti templom ugyancsak L. évbetűvel jelzett, 1796-ból való, sima, görög kereszt alakú, ezüst csillaga, balluszteres szára lándzsája és kanala jól kiegyensúlyozott formájával Müller egyszerűbb munkáinak színvonalát mutatja. A kiskundorozsmai r. k. templom jó vonalvezetésű, váza alakú, szögletes fülű, copf stílusú örökmécsese (29. T. 81) trébelt álló levél- és palmetta-soraival, gazdagon áttört köpenyével Müller említésre méltó művei közé tartozik.

146 A magyar ötvösség kutatói számára azonban oly szempontból is jelentős ez a tárgy, hogy Müllernek mindkét mesterjegyét (Kőszeghy 485. sz. : ,Miller', ill. uő. 496. sz. : ,Müller') megtaláljuk rajta beütve. Mivel a két jegy egymás mellett szerepel, bizonyítottnak vehető, hogy a „Miller" beütött jelzés is Antonius Müller mesterjelzése volt. A bélyegazonosságon kívül a stílus-azonosságot a régi Buda és Pest iparművészeti kiállításon 143 Magyar Iparművészet 1951. 34. 144 Patakyné 284. 145 Kőszeghy E. 76. 146 Patakyné 286. 43