P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

ötvösség hanyatló periódusára utal a hódmezővásárhelyi ref. ótemplom sima, ezüst kenyérosztó tányérja (T.49), mely az 1830-—1860-ig emlegetett Kápolnási Imre műve 1836-ból. A szentesi ref. templom birtokában levő, 1726-os évszámmal jelzett, ezüst augsburgi úrvacsorapohar mását 1774-ben magyar mester készíthette (18. T. 450). A pohár arányai, díszítő elemei a másolás folytán megegyeznek az eredetivel, csak kissé laposabb trébeléssel készültek. Az augsburgi pohár XV. századi német kismesterek 17. (T. 64) Örökmécs ezüst Büttösi István, 1760 körül, Debrecen Hódmezővásárhely, gör. kel. templom ornamentális metszetei után készített, baldachin alatt ülő angyalkáját és griffmadarát azonban az augsburginál gyengébb képességű magyar mester rokokó lángnyelves motívummal helyettesítette, hogy az alakos ábrázolás nehézségeit elkerülje. A talp felépítését magyar ízlésnek megfelelően alakította át, a felső dudortagot kevésbé hangsúlyozta, ezáltal a serleg körvonalai nyugodtabbá váltak. A csanádi rk. templom festett zománcdíszes kelyhe — vésett felirata szerint 1774ben készült — a pozsonyi Josephus Weidenowsky kiváló alkotása (19. T. 1). A kehely ívelt, karéjos, magas, trébelt, rokokó lángnyelves díszű talpát három reszelt foglalatú, gránátokkal kirakott ovális medaillonban a Kálvária három jelenete díszíti. Nódusa rokokó váza idomú. A kupakosárnak dísze ugyancsak három medaillonban a Kálvária további három jelenete festett zománcban. Josephus Weidenowskyt 1738-tól 1781-ig említik a pozsonyi céhiratok. 1739ben lett mesterré, gyűrűt és pecsételőt remekelt. A pozsonyi ötvöscéh tekintélyes tagja volt, sok legényt szabadított fel.

127 A szakirodalomban eddig a Nemzeti MúzeumMihalik J., 30Э év a pozsonyi ötvöstörténetből. Múzeumi és Könyvtári Ért. 126—127. 37