P. Brestyánszky Ilona: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 2. Csongrád megye iparművészeti kincsei. (Szeged, 1972)

ban levő díszkard Weidenowsky által készített rokokó veretei, a győri benedekrendiek cibóriuma és a pozsonyi dómkincstárban levő, úrmutato alakú ereklyetartója ismeretes. A csanádi kehely igen kvalitásos munka, Weidenowskyt a magyar rokokó ötvösség kimagasló mestereként mutatja be. A kiszombori r. k. templom rokokó ezüstkelyhe is pozsonyi mester, Johannes Christophorus Stieger alkotása az 1770-es évekből (20. T. 88). Sokkaréjos, magas, domborított talpát lendületes vonalvezetésű rokokó kartusok, köztük rózsaágak és szőlőtövek díszítik. Váza-idomú nódusán a rózsadísz mellett azonban már a copfstílus jellegzetes díszítőmotívuma, a füzér is megjelenik, de kosarán ismét a rokokó motívumvilága vonul fel, lángnyelveivel, szeszélyes kartusaival, rózsáival. A kehely nagy formakultúráról és készítőjének kiváló technikai tudásáról tanúskodik. Johannes Christophorus Stieger 1773-ban lett mesterré Pozsonyban. Remeke egy kehely és egy gyűrű volt.

128 1782-ig említik a céhiratok. A szakirodalomban eddig egy 1776-os jelzésű, XVI. Lajos stílusú fali gyertyatartója és a pozsonyi ev. egyh. 1779-es évszámmal jelölt rokokó kelyhe ismeretes. A fenti kehely megvizsgálása még fotográfián sem állt módunkban, így stílusanalógiákat vagy különbözőségeket a két kehely között nem állapíthattunk meg. Az azonban a kiszombori egyház kelyhének stíluskritikai vizsgálata alapján is kétségtelen, hogy Stieger a XVIII. század utolsó negyedének kvalitásos magyar mestere volt. A hódmezővásárhelyi ref. újtemplom — felirata szerint — 1799-ből való, jelzetlen ezüstkelyhe formaadásában és díszítőmotívumaiban barokk emlékeket őriz (21. T. 43). Nyolckaréjos magas talpán a XVII. századi debreceni harangvirágkelyhek talpmegoldására utaló hólyagok vannak, amelyeket a szártól trébelt és vésett, kissé barokk kartusokra emlékeztető szívpalmetták választanak el. Öntött barokk díszváza-idomú nódusának vésett dísze is barokk kartus-idomú. Kosarát a talpéval megegyező palmettasor díszíti, akantuszleveles pártaövvel. A hagyományok szívós továbbéléséről tanúskodó kupa magyar mester műve lehet, a hólyagos dísz után következtetve az akkor már erősen hanyatló debreceni ötvösök köréből. A szegedi gör. kel. szerb templom 1792-ben készült aranyozott ezüst talpaskeresztjének (T. 140) vésett felirata, TT jelzése kutatóink számára egyelőre ismeretlen magyar mestert rejt. A kehely klasszicista stílusban készült. Magas kerek talpát gyöngysor, palmettasor és stilizált virágöv díszíti. Váza alakú nódusát vésett sáslevelek, kissé görögös formájú, végein kiszélesedő keresztjét üveg ékkövek díszítik. A kereszttestben athosi fafaragvány Krisztus életéből vett jelenetekkel. A kereszt szárai között ezüstlemezből kivágott dicssugarak. A kereszt jó átlagmunka a jelzett időből. A kisteleki r. k. egyház profilált talpú, balluszteres szárú, barokk kartussal és virággal díszített kupakosarú, 1779-ből való, jelzetlen cibóriumkelyhe (T. 83), s a deszki r. k. templom kissé széles talpú, balluszteres szárú, sima kelyhe egyszerűbb barokk kelyheink típusához tartozik (T. 17). A hódmezővásárhelyi ref. ótemplom nyolckaréjos, magas talpú, palmettás díszű váza alakú nódusú, 1784-ből való jelzetlen kelyhe már a klasszicizmushoz közeledő stílusjegyeket mutatja (T. 51). Teljesen a klasszicizmus elegáns formaadását képviseli Csongrád megyei emlékanyagunkban a szegedi felsővárosi minorita templom 1791-ből való ezüst cibóriumkelyhe, mely névtelen magyar mester tudását dicséri (T. 179). Magas, kerek gyöngy128 Mihalik /.136—137. 38