A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)
rolt fanevek közül egyedül a barack elnevezése szláv eredetű, míg a többi fáét már az ugor- és bolgár-török korszakban is használták őseink. 31 Ebben a megvilágításban az iráni (mohamedán) kapcsolatok mellett még érthetőbbé válhat, miért nyerhetett akkora tért a honfoglalás kori mintakincsben a szinte tisztán növényi minta. Szt. László sokat idézett törvénye is mutatja, hogy a fakultusz nem volt ismeretlen a XI. századi magyaroknál. A rokonnépek hitvilágáról szóló leírásokra 32 gondolva ősvallásunk ezen elemét nagy valószínűséggel finnugor eredetűnek tarthatjuk. (Vajon mindez kapcsolatban van-e a műveltségünk uráli rétegébe tartozó világfa-képzettel? 33 ) A legrégibb időkre visszanyúló szarvas-kultusz mellett a pogány magyarok hiedelmeiben a ló megjelenése egy fiatalabb korszakba sorolható. Ez Diószegi V. szerint a táltos-hit megszilárdulásával egyidőben, a lovas életmódra való áttéréskor került előtérbe. 34 Évszázadok múlva, a honfoglalás korában már különböző korszakok, a hitvilág többféle elemeinek ötvöződését fejezték ki a díszítőmintákkal. Jól szemléltetik ezt a közismert bronz hajfonatdíszek (1. kép) és az egyik zempléni poncolt korong (2. kép). 35 Rajtuk még az állatábrázoláskor is a növényi minta túlsúlya figyelhető meg, sőt, magából a ló testéből nő ki a háromszirmú palmetta. 36 Az iráni művészetben — s mindenütt, ahol ennek hatása kimutatható —- nem ritka az olyan ábrázolás, ahol az állat testrészei (lába, farka) növényi elemben végződnek. 1. kép. Áttört bronz korongpár Mocsról (Moca, Csehszlovákia) 31 Bárczi G., A magyar szókincs eredete. Budapest, 1951. 51. 32 A koraközépkorban a finnugoroknál a nyírfa szimbolizálta az életfát Miyakawa H.— Kollautz A., Zur Ur- und Vorgeschichte des Schamanismus. Zeitschrift für Ethnologie, 91. 1966. 172.). Itt kell megemlítenünk, hogy a késő avarkor Káma-vidéki összetevőjeként, az „első magyar honfoglalás" anyagaként éppen az indás emlékcsoport került számításba (Gy. László, Études archéologiques sur l'histoire de la société des Avars. Arch. Hung. 1955. 179—180, és sajtó alatt levő tanulmánya a Valóság-nál.). 33 Diószegi V., A honfoglaló magyarság hitvilágának történeti rétegei. Népi kultúra, népi társadalom, II— III., szerk.: Ortutay Gy. Budapest, 1969. 295—322. — A magyarok fa-kultuszához ld. még Diószegi 1958. 166—168, Ferenczi /., Az animizmus világa és a magyar erdőkultusz. Műveltség és hagyomány, I—H. 1960. 18. 34 Diószegi 1954. 63—64. 35 Ez is mutatja a kétféle dísz ethnikai alapú kettéválasztásának értelmetlenségét, ld. Szőke В., A honfoglaló- és kora-Árpád-kori magyarság régészeti emlékei. Rég. Tan. I. 1962. 24. — A mocsi (Moca, Csehszlovákia) korong fényképét M. Rejholcová szívességének köszönhetem. 36 Fejtegetésem szempontjából érdekes az a hipotézis, melyet a honfoglalás kori mintakincs ideológiai hátterével kapcsolatban Bartha A. vetett fel (ld. A IX— X. századi magyar társadalom. Budapest, 1968. 147.). 3* 35
