A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

II. „Az öngyilkosságban van valami nagy és rettenetes..."írja Balzac. „Iszonyú viharoknak kell a lélekben dúlniok, hogy arra kényszeríthessenek egy nagy embert, hogy a lélek békéjét pisztolya torkától szerezze meg. Mennyi padlásszobába zárt ifjú tehetség vész el egy barát, egy vigaszhozó asszony híján, millióktól körülvéve... Minden öngyilkosság melankóliával telített fenséges költemény..."

11 Mennyire ráillik Balzac e mondása Juhász Gyulára, kinek költészete feltárja egy magányos életen át vívott drámai harcát a halállal. 1149 verse közül

12 (nem számítva az utánzatokat, a töredékeket, a rögtönzéseket) körülbelül 460 verse van olyan, amely az elmúlásról, az élet hiábavalóságáról, a mindenből való kiábrándultságról, a halálról szól úgy, hogy azokból kijajdul az öngyilkosság szándéka is. E számszerű adatból következik, hogy költőnk érzelem- és gondolatvilágát a halál gondolata uralta, s hogy önkezével vessen véget életének, nem is annyira adott pillanat kísértése, mint inkább a lélek gyógyíthatatlan betegsége volt. Már első verse, melyet tizenötéves korában írt, a sírról szól, amelynek „homálya A nyugalomnak kezdete"... s hol, — „nem kell remélni sohasem".

13 Persze ez nem bizonyít semmit, hiszen minden serdülő gyermekköltő szentimentális, a halál bűvöletében él, s a halálról énekel. Ám, a Vigasztalás című, szintén gyermekkori versében, ha még oly naiv kifejezésekben is felvázolja jövő életútját az elhivatottság tragikus érzésével: Költőnek szült zord végzeted! A szenvedés lesz földi pályád, Keserves néma szenvedés, Te tűrd e sorsot, bár zokogva, Dalodban légyen enyhülés! Ha elfelednek, kikacagnak, Ne sírj, ne átkozd végzeted, A sírnak mélye eltakar majd, Ott nem bántanak az emberek.. .

u Zord végzet, néma szenvedés, sír mélye, hová nem ér el az emberi gonoszság... árulkodó kifejezések egy korán érett, betegesen érzékeny lélekről, amely mögött élettapasztalat ha alig van is, de már lázadással telített az élettel és mindennel szemben. Flaubert írja önmagáról: „A halál utáni vágyakozással születtem. Semmi sem tetszett számomra ostobábbnak, mint az élet, és szégyenletesebbnek, hogy ragaszkodjam hozzá."

15 Flaubert meg tudta tenni, hogy maga helyett regényének főhősével, Madame Bovary-val vétesse be a halálos mérget, s ezzel időlegesen megszabaduljon lelki gyötrődésétől, mely mint „hallgatag pók szőtte a sötétben hálóját szíve minden szögletében",

16 és ezért is jelenthette ki Amélie Bosquet-nak a felszabadultság érzésével: „Madame Bovary, c'est moi". (Madame Bovary én vagyok.) De Juhász Gyulának nem volt módja — Flaubert-hoz hasonlóan — megszabadulni „a hallga11 La Peau de Chagrin, Paris, d. n. 11—122. 12 V. ö. Juhász Gyula Összes Művei, 3 t. Bp. 1963. 13 I. m. 1. Rezignatió 14 I. m. 2. 15 R. Decharmas idézi, Flaubert, sa vie, son caractère et ses ideées avant 1857. Paris, 1909, 103. r. 3. 16 Madame Bovary I, 7. 244