A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1970Ц AZ ÉLETBŐL MENEKÜLŐ KÖLTŐ MADÁCSY LÁSZLÓ (Szeged, Móra Ferenc Múzeum) Mottó: „ Minden halálok fejedelme: A m?ghíuott Halál." (Ady) Az öngyilkosság az emberiség történetében — a legrégibb időktől napjainkig —• egyik legsúlyosabb társadalmi probléma volt és maradt, amely írót, költőt, filozófust, moralistát, pszichológust egyaránt foglalkoztatott és foglalkoztat. Hamlettel Shakespeare évezredek alapvető filozófiai problémáját sűríti egyetlen mondatba: To be or not to be, és Camus sem tud sokkal többet mondani a lényeget illetőleg: „Igazában csak egyetlen komoly filozófiai probléma létezik: az öngyilkosság. Eldönteni, hogy érdemes vagy nem érdemes élni, válaszadás a filozófia alapvető kérdésére. Minden más, hogy a világ három dimenzióból áll-e, hogy az észnek kilenc vagy tizenkét kategóriája van-e, csak azután következik. Mindez csak játék; először válaszolni kell".

1 „Ám, a tapasztalat azt mutatja, hogy erre az ontológiai és ösztönös alternatívára az ember egy nagyon világos igen-ne\ válaszol, és az öngyilkosságok, melyeknek „tragikus és szenzációs" részleteiről a történelem és az újságok beszámolnak, nem afféle filozófiai okoskodások folytán következnek be."

2 Tény, hogy általában sokkal több ember hal meg önkeze által, mint gyilkosság következtében, s hogy sokkal több könyvet írtak az öngyilkosságról, mint a gyilkosságról.

3 A különböző műfajú irodalmi alkotások öngyilkos hőseinél olykor váratlan vagy várt körülmények, máskor a „józanész", a túlzott érzékenység, a félelem, valamely következtetés végső konklúziója, vagy a tudat mélyén régóta titokban érlelt szándék nagy szerepet játszanak végzetes tettük végrehajtásában; azaz: művészi motiváció szükséges az öngyilkos ábrázolásához. Viszont a művészi valóságon kívül, az életben az öngyilkosság sokkal rejtelmesebbnek, bátrabban végrehajtottnak tetszik, mert az indítékokra csak bizonytalanul lehet következtetni, amíg az igazi ok örökre rejtve marad. Megtörténik olykor, hogy hivatalos személyek, kik nem ismerhetik egy-egy öngyilkosság igazi okát, vélt motivációk alapján (nyomor, egyéni bánat, részegség, betegség stb.) különböző csoportokba sorolják az öngyilkosokat. Mondanunk sem kell, hogy az irodalomban ez a mechanikus eljárás nem lehetséges. Az író vagy a költő mindig megtalálja a maga nézőszempontját (vallási, társadalmi, lélektani, erkölcsi), mely szerint megrajzolja hősének az öngyilkosság felé vezető útját, és a maga világnézete szerint mond ítéletet hősének cselekedete fölött. Már az ókor íróit, filozófusait foglalkoztatta az öngyilkosság problémája. Szophoklész, Euripidész, Platon, Arisztotelész, Lucretius, Epiktetosz, Marcus Aurelius így vagy úgy választ kerestek a „lenni vagy nem lenni" nagy kérdésére. 1 Albert Camus, Le Mythe de Sisyphe, Gallimard, 1942, 15. 2 F. Jóst; Littérature et suicide, Revue de littérature comparée, Quarante -deuxième Année. № 2, 162. 3 V. ö. Hans Rost, Bibliographie des Selbstmordes, Augsburg, 1927. 15 A Móra F. Múzeum Évk. I. 241