A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

„internálási végzéssel kényszerítettek rá, hogy elvállaljam a megyei titkárságot'* „Csongrád megyei Földbirtokrendező Tanács határozatát dr. Berend József volt szentesi rabbi bejelentésére alapítja", „Németellenes vagyok", azt bizonyítja, hogy „a magyar tulajdont képző katonai felszerelést is visszahoztam a németek kezéből." A Községi Földigénylő Bizottság 15 dokumentuma ellenére az Országos Földbirtokrendező Tanács mentesítette az elkobzás alól Komáromy földjét, — 100 kh felüli részét megváltásra ítélte. Csak 1949-ben, beadott újrafelvételi kérelme után döntött az elkobzás mellett.

21 Nem ilyen „egyszerű" a helyzet azokban az esetekben, amikor nincs bizonyíték: csak azt tudja a Községi Földigénylő Bizottság, hogy „elmenekült", „német tisztekkel mulatozott." Sok esetben a tanúk a tanácsvezető bírák előtt nem mertek vallani. Különben a tanúknak sablonban meghatározott kérdésekre lehetett válaszolni: pl. „Tud-e a tanú arról, hogy a földtulajdonos önkéntes jelentkezéssel német, vagy fasiszta katonai, vagy rendfenntartó alakulatba belépett?" Vagy: „Tud-e a tanú arról, hogy a földtulajdonos valamilyen német katonai, vagy rendfenntartó alakulatnak a magyarság érdekeit sértő adatokat szolgáltatott, vagy mint besúgó működött." Hat ilyen kérdést lehetett feltenni.

22 A szegényparaszt tanú, vagy az úr cselédje — miután figyelmeztették a hamis tanúzás következményeire, — minden kérdésre ,,nem"-mel felelt. A Csongrádi Földigénylő Bizottság jogosan tette fel a következő kérdéseket a Csongrád megyei Földbirtokrendező Tanácsnak: „A Községi Földigénylő Bizottság nem elég megbízható?" „Mi kilincseljünk eskütételes tanúk után?" „Mi földigénylő bizottság vagyunk, nem rendőrhatóság." Képes volt-e ilyen sokoldalú bizonyítékok beszerzésére a Községi Földigénylő Bizottság? Nem! Ezért tartott a Csongrádi Földigénylő Bizottság és Ufosz, illetve a juttatottak harca Nagyiváni Fekete Béla 2500 kh földbirtokos ellen 1950. febr. 9-ig, aki az utolsó szerszámai, csikója és felszerelése visszaszerzéséért is fellebbezett, bírósághoz fordult. Rosszabbul végződött a 384 kh bérleten gazdálkodó K. L. ellen folytatott harc. A sövényházi Községi Földigénylő Bizottság elnökét és egy tagját letartóztatták, mert „kiderült", hogy „hamis vádat" emeltek a bérlő ellen, aki „nem volt SS katona, nem háborús és népellenes bűnös, nem internáltatott 9 paraszt embert, sőt „id. К. L. partizán volt", „a németek ki akarták végezni, de a szovjet csapatok megmentették." Ezután K. L. (bár gazdasági üzemvezető) és bérlőtársai 15, illetve 10 kh földet kaptak. A sövényháziak azonban elkergették őket, s végül Dunántúlon kaptak 25 kh földet.

23 Az Ufosz és az új Községi Földigénylő Bizottság ez esetben, még az utolsó döntést is visszautasította. A földhözjuttatottak egyértelműen támogatták az ilyen harcban a községi földigénylő bizottságokat. A Községi Földigénylő Bizottságok fokozatosan ismerték fel, hogy nem „földosztó bizottságok" a szónak az akkori értelmezésében, hanem földigénylő bizottságok. Az igénybevételre és az osztásra a Megyei Földbirtokrendező Tanács a Megyei Földhivatal, illetve ezek országos, felsőbb szervei adnak engedélyt. Igaz az a vád, hogy ezek a szervek demokráciaellenesek? Egyértelműen nem igaz. Éppen ellenkezőleg! A demokrácia-alkotta törvényeket tartották és tartatták be, de azt az utolsó betűig. 2i 484743/1949 OFT, megváltoztatja korábbi határozatát. 22 Csm. FT. körlevele, szám nélkül. Lásd: Csm. 2. sz. Levéltár. 23 OFT 206333/1946, 228827/1947. Csm. 2. sz. Levéltár. 236