A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

gyülekezett a környező falvak népe. Mintegy 3000 paraszt jött gyalog, szekéren, zászlókkal, táblákkal. Megjelentek a szomszédos községi földigénylő bizottságok, a pártok képviselői, a magyar és szovjet újságírók, szovjet és magyar katonatisztek, a főispán, a földművelődésügyi miniszter, Révai József és még sok megyei vezető. A földművelődésügyi miniszter beszédében hangsúlyozta, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés és Kormány azért fogott a reform végrehajtásához, mert tudja, hogy ezen áll, vagy bukik a magyar demokrácia sorsa. Megtöri a reakció gazdasági erejét, megszünteti a nagybirtokrendszert. A magyar demokrácia beváltotta ígéretét. Ezer esztendeje folyt a nagy per. „Boldog vagyok, hogy én és pártom közreműködtünk" ebben a győzelemben. „Jobb gazdák legyetek, mint a föld régi urai." ,,A levert cövekek koporsószegek a nagybirtokon." Ezután felolvasták az igénylő nevét, a miniszter kitöltötte a birtokívet, kezet fogott az új tulajdonossal és ezt mondta: „Szeresse ezt a földet és művelje azt a magyar ember kitartó szorgalmával. Mikor az eke után ballag, érezze, hogy nemcsak magának hanem az egész nemzetnek dolgozik, — de mostmár olyan nemzetnek, amelynek maga is egyenjogú tagja. Szerencsét és jó munkát kívánok." Leverték a karókat, amelyre tintaceruzával rá volt vésve az új tulajdonos neve. Rácz Lajos, a községi földigénylő bizottság elnöke rövid beszédében hangsúlyozta: „Szeretni fogjuk a földet, bevetjük, megvédjük." Gémes Antal, az M KP titkára megköszönte a földet. Előbb az ellenállók, a nagycsaládosok, és azok kaptak földet, akik önként jelentkeztek az új, nemzeti hadseregbe. Közös ebéd következett; a szekerekre tűzött zászlók és táblák örök emlékezetül hirdették a legfontosabb jelszót: „Kenyérért! Földért! Szabadságért!"

11 Ugyanezen a napon jutottak el a megyébe a Magyar Kommunista Párt és a Magyar Szociáldemokrata Párt plakátjai: „Teljes egészében el kell kobozni a hazaárulók, nyilas vezetők, volksbund tagok, továbbá a háborús és népellenes bűnösök földbirtokait." (A Rendelet 4. §.) „Nem a bíróság, nem igazoló bizottság, hanem maga a községi Földigénylő Bizottság dönti el, hogy ki a hazaáruló, ki a háborús és népellenes bűnös."

12 „Földet akarsz? Lépj be az új Nemzeti Hadseregbe!"

13 „Tietek a föld!"

14 „A föld azé, aki megműveli"

15 Szó szerint megértették ezt a szegényparasztság érdekeit képviselő földigénylő bizottságok. Igénybevették, megváltásra ítélték a népellenesek: azaz a cselédnyúzó, a cseléd és munkásbért megcsonkító birtokosok; — elkobozták a hazaárulók; azaz a Vörös Hadsereg elől elmenekült földesurak, nagyparasztok, tisztviselők, nyilas vezetők, volksbundisták; a Magyar Élet Pártjában és más jobboldali pártban vezető, vagy egyéb szerepet játszó birtokosok földjét. A földigénylő bizottságok megítélése szerint ezek az általuk nagyon jól ismert urak — soha nem sajátkezűleg művelték földjüket, — elvesztették jogukat a földre. Ezért került ez az indoklás a „Magyar Megújulás Pártja" megyei vezetőjévé kinevezett „vitéz Komáromy Ede", Simonffy (Scheidrich) Pál nyugalmazott ezredes, özv. Vitéz Papp Györgyné birtokos, vitéz Szügyi Zoltán vezérkari tiszt, a gróf Károlyiak, a báró Weissék, a Csizmadia András felsőházi tag és még több száz közép és nagybirtokos, úri és parasztbirtokos birtokösszeírási ívére. A birtokosok ilyen megítélését a szubjektív tényezők mellett a föld11 Délmagyarország 1945. április 1. 12 49/1945. III. 29. Csm. 2. sz. Levéltár. 13 86/1945. Csm. 2. sz. Levéltár. 14 89/8/1945 SZDP plakát. Csm. 2. sz. Levéltár. 15 90/8/1945. SZDP plakát. Csm. 2. sz. Levéltár. 232