A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

reform rendelet is lehetővé tette. A R. 5. §.-a szerint: „Hazaáruló, háborús és népellenes bűnös az a magyar állampolgár, aki a német fasizmus politikai, gazdasági és katonai érdekeit a magyar nép rovására támogatta, aki önkéntes jelentkezéssel német fasiszta katonai vagy rendfenntartó alakulatba lépett, aki valamilyen német katonai, vagy rendfenntartó alakulatnak a magyarság érdekeit sértő adatokat szolgáltatott, vagy mint besúgó működött, aki ismét felvette német hangzású családi nevét." A 6. §. szerint: „Nyilas, nemzetiszocialista és egyéb fasiszta vezető az, aki bármilyen elnevezés alatt a nyilas, vagy más hasonló mozgalom (Magyar Megújulás Pártja, az országgyűlés tagjaiból alakult Nemzeti Szövetség stb.) politikai programját valló tagja volt a kormánynak, az országgyűlés képviselő-, vagy felsőházának, az országos, kerületi vagy budapesti vezetőségben tag volt, vagy aki 1941. évi június 26. napja után a nyilaskeresztes, vagy más fasiszta mozgalom politikai, társadalmi és gazdasági elveit szolgáló párt, egyesület, vagy más szervezet helyi alakulataiban, mint vezető, helyettes vezető, titkár, ügyész működött, avagy a nyilas- és egyéb fasiszta pártban a rendvédelmi alakulatnak tagja volt." A Csongrád megyei Földbirtokrendező Tanács 25 olyan szervezetet sorol fel, amelyre vonatkozik a R. 4—6. §-a. 16 Ezek birtokát, élő és holt felszerelését teljes egészében el kell kobozni. De igénybe kell venni az 5 kh-n felüli háborús szerzeményből eredő birtokot (azokat amelyeket 1939. szept. 1. után szereztek) továbbá a 100 kh-n felüli úri birtokot, a 200 kh-n felüli paraszti eredetű birtokot, illetve 300 kh-n felül azok birtokát is, akik a nemzeti ellenállási mozgalomban részt vettek.

17 A Községi Földigénylő Bizottságok rá is kényszerültek minden lehetséges birtok igénybevételére, mert a jogos igénylők jelentős hányadának nem jutott föld Csongrád megyében. Nehezítette a községi földigénylő bizottságok helyzetét az a Csongrád megyei sajátosság is, hogy az igénybevehető birtokok egy része kishaszonbérlők birtokában volt. Például vegyük a két legnagyobb birtokot ; a Szeged város 64 000 kh földje néhány százalék kivételével kishaszonbérlők, és őrgróf Pallavicini 37 013 kh birtokának egy részét szintén kishaszonbérlők művelték. A bérletek nagy számára következtethetünk abból is, hogy 1935-ben a megye mai területének 25,43 %-át haszonbérben művelték. A 600/1945 ME sz. alaprendelet 36. §-a szerint pedig „Egyenlő feltételek mellett előnyben részesül az a kishaszonbérlő, aki a felosztásra kerülő ingatlanrészen már 1944-ben gazdálkodott." Az előbb említett két nagybirtokon pedig 20—90 éves a bérleti viszonyok többsége. Ezeken az „öreg bérleteken" a kisparasztok tanyákat építettek, szőlőt és gyümölcsöt telepítettek. A negyedévenként esedékes bérletfizetési határidő elérkezése azonban figyelmeztette őket arra, hogy nem a sajátjuk a föld, amelyre gazdaságukat telepítették. A bérleteken sajátos koncentrációs folyamat is zajlott. Egyes „ősrégi" bérlő családok 190 kh földet is „bekebeleztek" már. A sok közül kiragadott néhány sajátosság előreveti árnyékát annak a küzdelemnek, amely a földreform ünnepi nyitányát követte. Először talán a községi földigénylő bizottságok döbbentek rá, hogy az igénybevehető föld nem elégítheti ki egy-egy községben még a földnélküliek jogos igényét sem. Azonnal rohamot indítottak a nagyobb birtokok körül elhelyezkedő községek a föld „igazságos felosztásáért". A Pallavicini birtokon dolgoztak a sövényházi, kisteleki, pusztaszeri, mindszenti, baksi, levelényi, tömörkényi, algyői, sándorfalvi, balástyai szegények és cselédek. 16 Csm. FT. 3702/1945. sz. elvi határozata Csm. 2. sz. Levéltár. 17 600/1945. ME számú rendelet 4, 5, 6, 7, 9—15 §-ai. 233