A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

nagygyűléseken követelték a földreformot. Ezek valamint az ország érdekei megkövetelték a kormánytól, hogy sürgősen intézkedjen egy demokratikus földreform kidolgozása ügyében. Az alaprendeletet 1945. március 15-én fogadta el a kormány, amelynek I. számú végrehajtási rendelete előírja, hogy a községi földigénylő bizottságokat 3 napon belül meg kell alakítani. A földigénylők közfelkiáltással választanak. Törekedni kell arra, hogy a gazdasági cselédek, földmunkások, törpebirtokosok, nagycsaládú kisbirtokosok nős gyermekei megfelelő arányban legyenek képviselve a bizottságokban. Kisebb eltérésektől eltekintve a községi földigénylő bizottságok e követelményeknek megfelelnek, annak ellenére, hogy a jelzett 33000/1945 rendelet megjelenése előtt alakultak. A bizottságok élére öttagú választmányt állítottak tagjaik közül és mostmár mint „törvényes" szervek végezték munkájukat. Feladatuk : a) az elkobzásra, megváltásra kerülő földbirtokok összeírása és állásfoglalás az ügyben, b) a földigénylők összeírása és az igényjogosultságok elbírálása, c) a megváltásra kerülő és visszamaradó ingatlanrész kijelölése, d) az általános és részletes felhasználási terv elkészítése, e) közreműködés az elkobzott, vagy megváltozott ingatlanok felosztásában, f) a földhözjuttatottak ideiglenes birtokba helyezése, g) javaslatok a kimozdítás tekintetében, h) a földhözjuttatandó földművesnép érdekeinek képviselete. Ezeknek a feladatoknak a községi földigénylő bizottságok eleget tudtak tenni. a) Ismerték a község határához tartozó nagybirtokokat, megállapították azok területeit és megindokolták az igénybevétel okát. Az állásfoglalásuk egyértelmű: igénybevenni megváltás, vagy elkobzás útján. Indoklás a legtöbb esetben rövid, de határozott: „népellenes", „fasiszta", ,,a németek kiszolgálója", „hazaáruló", „háborús bűnös", „birtoka háborús szerzemény", „elmenekült". b) A földigénylők összeírása nem jelentett nagy gondot. A megyében, a korán alakult földigénylő bizottságok, vagy a nemzeti bizottságok már a rendelet megjelenése előtt is összeírták az igénylőket. A rendelet megjelenése után meggyorsult ez a munka. A földigénylő bizottságokat két csoportra osztották: egyik írta össze az igénylőket, a másik készítette az általános és részletes felhasználási tervet. Az igénylők összeírása azért is gyorsan ment, mert a Csongrád megyei igénylők bíztak a reformban, nem féltek az urak visszatérésétől és kevésszámú bizonytalankodó kivételével azonnal jelentkeztek a földigénylő bizottságoknál. Alig van a fellebbezések között olyan, aki saját hibájából nem jelentkezett a határidő lejárta előtt. c) Az igényjogosultság megállapításához eligazítást adott a rendelet és a helyi ismeret. A bizottságok kisebb hibáktól eltekintve helyesen döntöttek. Ezután már a gyakorlati munka következett: a „cédulahúzás és a karók ünnepélyes leverése. A bizottságok számára nem okozott nagyobb feladatot a föld kimérése sem. Ismerték a birtokot, ismerték a dűlők hosszát, kiszámították, hogy melyik dűlőben hány öl széles terület felel meg 1 kh földnek és kimérték azt a jogos igénylőnek. Ez már nagy ünnep volt a faluban. Felnőtt, gyerek, asszony, férfi, idős- fiatal jelen volt a falu „legnagyobb" ünnepén. Közösen temették a nagybirtokot és közösen alakították az új tulajdonformát, a kisparaszti tulajdont. Csongrád megyében először Pusztaszeren osztották a megye leghatalmasabb földesurának, őrgróf Pallavicininek a birtokát. Március 29-én az emlékmű előtt 231