A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)

parasztság aktív részvételével túlment, vagy túl akart menni a reformrendelet keretein. A nagybirtok felszámolásának és felosztásának néhány kérdésében tehát nem volt teljes egység a kormány és a fölosztásban érdekelt szegényparasztság között. A FÖLDREFORM-RENDELET ELŐTTI ELŐKÉSZÍTŐ MUNKÁLATOK CSONGRÁD MEGYÉBEN Az egész magyar dolgozó nép, de különösen a szegényparasztság várta a földreformot. Ezt a hangulatot tükrözi az 1944. nov. 19-én újra megjelenő „Délmagyarország" с lap egyik cikke: „A magyar demokrácia ügye a földreformmal áll, vagy bukik." „Ez az egyik legsürgősebb és legégetőbb nemzeti feladat." „A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front ezért száll síkra." A demokratikus pártok egyet értettek a demokratikus földreform gondolatával. A végrehajtás tartalma és módszere tekintetében azonban már több elgondolás ismeretes. Ezek közül — Donath Ferenccel egyetértve — két fontosabb koncepciót emelek ki: az egyik a birtokviszonyok polgárparaszti, a másik a szegényparaszti reformja. A polgárparaszti koncepció szerint a cselédség után elsősorban a törpebirtokot kell kiegészíteni, hogy az életképes családi birtokká legyen. Ennek a felfogásnak legfőbb jellemzője azonban az, hogy „a föld azé legyen, akinek van mivel megművelnie." A szegényparaszti koncepció szerint ,,a föld azé legyen, aki megműveli."

5 Vita volt a végrehajtás időpontja miatt is a demokratikus pártok között. A többség véleménye szerint október 1. előtt nem valósítható meg a reform. Még a Nemzeti Paraszt Párt is, — amely az ismert és elfogadható reformtervezetet készítette — október l-ben határozta meg a reform időpontját. Ezt a vitát azonban két körülmény eldöntötte: a) az MKP kezdeményezésére a szegényparasztság olyan kampányt kezdett, ami arra késztette a kormányt, hogy azonnal kidolgozza a reformtörvény tervezetét. Ebben a kampányban élenjárt Csongrád megye. b) A másik tényező: a földreformmal elősegíteni az ország felszabadulásának meggyorsítását. A Délmagyarország 1945. jan. 19. számában írja, hogy sürgősen meg kell kezdeni a „nagybirtok felosztására hivatott szervek alakítását." A „Vásárhely Népe" című lap gyűlésre hívja a parasztságot. Küldöttségek indulnak a kormányhoz. A Csongrád megyei Nemzeti Bizottság 1945. február 20-án utasítja a Nemzeti Bizottságokat, illetve a pártokat, hogy „a földigénylőkből alakítsanak földreformbizottságokat, amelyek vegyék számba az igénylőket és a rendelkezésre álló, kiosztandó földeket, „foglalkozzanak a földreform helyi előkészítő munkálataival." A szegényparasztság csak a földreform reményében volt hajlandó az elhagyott nagybirtokok földjét művelni, megmaradt állatait etetni és megmaradt eszközeit, ingóságait megőrizni. Ekkor erre még a földmüvelésügyi miniszter rendelete sem tudta volna kényszeríteni a volt cselédeket. — De a rendeletnek az a pontja már halott, amely szerint előnyben részesül a földosztáskor az, aki becsületesen részt vesz a föld megmunkálásában és a termények betakarításában. A „Délmagyarország" 1944. dce. 12-én írja: „Az elhagyott birtokokon egész kukoricatáblák, paprika, szőlő van betakarítatlanul." A polgármester elrendelte, hogy az ilyen területeket fel kell osztani az ellátatlan szegény lakosság között; takarítsák be és vigyék el a termést. 5 Donath F., Demokratikus földreform Magyarországon 1945—47. 229