A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)
a Várost jelentős kiváltságokhoz juttatja. A középkor nemesi szemlélete szerint — fejtegeti 52 Makkai László — a városi polgár egyszerűen a király jobbágyának számított, és csak akkor tekintették a nemessel egyenrangú szabad embernek, ha — a városi köztulajdonban való részesedése mellett — földmagántulajdona is volt. A városok ezért arra törekedtek, hogy mint kollektív jogi személyek szabad földbirtokot szerezzenek, és ezáltal az uralkodó osztályba emelkedjenek. Azt a várost, amely királyi adományból vagy vásárlás útján jobbágyfalukat szerzett, valóban el is ismerték kollektív földesúrnak, és így állott elő az a sajátos helyzet, hogy Magyarországon a polgári szabadság jogalapja a feudális földtulajdon volt. Nyilván ez a törekvés magyarázza Makrahegy, Szerémség szegedi földbirtokait is. Egy pankotai polgár a Ménes mellett emelkedő Makrahegyen (in monte Macra supra villám Menései) levő szőlejét Bugar veje András gróf (comes) szegedi polgárnak 12 márkáért eladja (1302). 53 Megüti itt szemünket a comes szó. Makkai László vizsgálataiból tudjuk, hogy ez gazdag városi patrícius réteget jelölt meg, amely a polgári tisztségeket örökletesen birtokolta, és kisebbségi uralma alatt tartotta a város szegényebb polgári társadalmát. 54 Ez viszont már nyilván osztálytagolódást is jelent, amelynek ellentétei között később Zsigmond királynak kellett Szegeden rendet teremtenie. Sajátosképpen Szeged XIV. századi történetéről ritkásan van adatunk. A pénzverő műhelyre már utaltunk. Birtokvásárlásról is tudunk. Mindenesetre ebben az időszakban keletkezett a franciskánusok várbeli, Szent Erzsébetről és a dominikánusok felsővárosi, Szent Miklósról nevezett temploma és kolostora. Ez utóbbi föltétlenül az Árpád-kori Szent Miklós apátság helyén (1318). Mint közismert, a koldulórendek letelepedése mindenütt a városi polgárság fejlődésével van szoros kapcsolatban. Szegedi középkorukról jelen dolgozatunkban nem szólunk. Szeged XIV. században élt és ismert fiai közül Szegedi János titeli éneklőkanonok magasra ívelő pályájából nyilván a Város egykorú műveltségére is következtethetünk. Diplomáciai rátermettsége miatt ugyanis Nagy Lajos 1348-ban Avignonba, a pápai udvarba követül küldte. A Város társadalmi és földrajzi tagolódásáról, részekre különüléséről a AlV. század első felétől kezdve vannak az első biztos adataink. 55 Egyik alvárnagy négy széplaki jobbágyot elfogott a szegedi felső vásáron, mert a Vár szénáját vonakodtak beszállítani. A felső vásár nyilván Felsőváros virágzására utal, de arra is, hogy volt egy másik, szintén vásárral rendelkező városrész is. Ezt középkori templomaink arányos területi megoszlása is bizonyítja. 5 * 5 Szeged ugyanis a középkor századaiban még nem alkotott szerves, összefüggő városképi egészet. Ennek elsősorban természeti okai voltak. A Tisza ártéri szigetvilága szükségszerűvé tette a laza települést és a vele összefüggő ősibb életformákat. A királyi Vár és Palánk, azaz Belváros magas fekvésénél fogva is Szeged ősmagja, a sókereskedelem középpontja, és hosszú időkön át Csongrád megye székhelye. A vár62 Borsos József: Vidéki városaink. Budapest 1961. A magyar városfejlődés történetének váz lata. A következőkben is Makkai eredményeit használjuk föl. 53 Legújabban Juhász Kálmán: Egy dél-alföldi hiteleshely. Gyula 1962. 54 Makkai László: Társadalom és nemzetiség a középkori Kolozsváron. Kolozsvári Szemle 1943. 55 1353-ban hagyja a Városnak örökbe Ilona asszony, Balak Benedek özvegye Balak faluban levő birtokát. Ez a későbbi Balagitó. 56 Bossányi Árpád: Regesta Supplicationum I, 276. Szegedi Jánosra Udvardy József püspök hívta föl a figyelmünket. 14* 211
