A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1970. 1. (Szeged, 1970)
Plohn sorozat 64. közölve: Tornyai J., A hódmezővásárhelyi kiállítás. Új idők. 1904. 34 szám, Szeremlei S., Hód-Mező-Vásárhely története. Hódmezővásárhely. 1911. IV. 300. —) 8. Hódmezővásárhely. A középsáv sarlós levelekből alkotott hullámindája három, leveles gránátalmát köt össze. A szélső sávokban tulipános-rózsák ülnek. A sávokat sima vonal választja el. Színezése erős tónusú, lila és okker szín az uralkodó. A párnavég h: 61 cm, sz: 49 cm. (Hódmezővásárhelyi Múzeum 65.16.1. ltsz. Gyűjtő: Dömötör János, 1965.) 9. Hódmezővásárhely. A középső sáv sarlós levelekből alkotott hullámindája három, leveles gránátalmát fűz össze. A szélső sávokban tulipános gránátalmák ülnek. A sávokat sima vonal választja el. (— Plohn felv. 374 ltsz. baloldali párna, Plohn sorozat 71. közölve: Szeremlei S., HódMező-Vásárhely története. Hódmezővásárhely. 1911. IV. 162. Sima L., Szentes Város története. Szentes. 1914. Kiss L., Szőrös párnavégek Hódmezővásárhelyen. Népr. Ért. 1928. 47. Győrffy I., A kun hímzés. Muskátli. 1932. máj. Bátky Zs.—Győrffy I.—Viski K., A magyarság néprajza. 1941. I. XXXI. t.) Bemutatott darabjainkon a gránátalma mustra rajzi megfogalmazása hozzávetőlegesen hármas csoportosulást mutat. Párnavégeink egy részére (1—2) a tömör nagy formák, az egyszerű és világos szerkezet a jellemző. Karéjos és fogazott szélű sarlós levelei nyugodt ritmusúak. Elválasztó sorai egyszerűek, térkitöltői alig vannak. A mustra lényege a többinél (3—7) is változatlan, de a formák felbomlanak, a mozgalmas körvonalú, duzzadó motívumok dúsan bontják a vászon felületét. Ezek a darabok a mustra legkiválóbb képviselői. A megnyúlt gránátalmát (3—4) levelei csaknem elborítják. A sarlós levelek karéjos szélei fellazult fogazásúak, a szélső sávok tulipános-rózsái is gazdagon rajzosak. E rajzosság egyensúlyát az egész felületen a térkitölőtkkel teremtik meg, s az elválasztó sorok is díszesebbek. E rajzi és hímzésbeli érettség sajnos nem mondható el következő darabjainkról (8—9), melyekre a rajz merevsége, túlzott, szimmetriája a jellemző. Kerek-rózsás mustra 10. Hódmezővásárhely. A középsáv keskeny, sarlós levelekből alkotott hullámindája kerekrózsákat fűz össze. A szélső sávokban ágas-rózsák ülnek. A sávokat geometrikus díszű sor választja el. Színezése közepes tónusú. A párnavég hosszát a töredékről nem lehetett megállapítani, sz: 52 cm. (Néprajzi Múzeum 141.254 ltsz. Gyűjtő: Fél Edit 28 , 1948.) Elhajló levélformás mustra Következő párnavégünk mustrája egyedülálló, egyes motívumai csak különkülön szerepelnek más mustrákban. 11. Hódmezővásárhely. A középső sáv gránátalmái kevéssé stilizáltak, a tulipánba helyezett elhajló levélformáit 29 vaskos inda köti össze. A szélső sávokban tulipános, tüskés-rózsás tövek ülnek. Térkitöltő motívumok a tulipán és kacskaringó. A sávokat sima vonal választja el. Színezése közepes tónusú. A párnavég h: 65 cm, sz: 49,5 cm. (Hódmezővásárhelyi Múzeum 59.15.1. ltsz. Gyűjtő: Égető János, 1959.) Varga Mari mustrája 12. Hódmezővásárhely. A középső sáv keskeny hullámindájában nyitott gránátalma és tulipánba helyezett balrahajló levélforma váltakozik. A szélső sávokban ugyanezek a motívumok ülnek. Térkitöltői a rózsa és szőlőfürt. A sávokat sima vonal választja el. Színezése közepes tónusú. A párnavég h: 63 cm, sz: 44 cm. (Néprajzi Múzeum 141.255 ltsz. Gyűjtő: Fél Edit, 1948. — Plohn felv. 909 ltsz.) 28 Csókán Pál hódmezővásárhelyi tanító gyűjteményéből a 12. 29. 34. 35. darabokkal együtt. 29 Ezeket Palotay G., (Oszmán-török elemek a magyar hímzésben. Bp. 1940. 47. és 56 kép) a töröktől átvett motívumok közé sorolja, mely Ember M. szóbeli közlése szerint nem más, mint perzsa palmetta. 124
